2. Fejezet: ZAKARIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
- Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérő-kötelet.
- És mondám: Hová megy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza?
- És ímé, az angyal, a ki beszél vala velem, kijöve, és más angyal is kijöve eléje.
- És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne lévő emberek és barmok sokasága miatt.
- Én pedig, szól az Úr, tűz-fal leszek körülötte és megdicsőítem magamat ő benne!
Ésa. 4,4.,
Ésa. 4,5.
- Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földről, így szól az Úr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr.
- Jaj Sion! Szabadíts ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol.
- Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket bánt, az ő szemefényét bántja.
- Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött engem.
- Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr.
- És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.
- És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az ő osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.
- Hallgasson minden test az Úr előtt: mert felkelt az ő szentséges helyéről.
Hab. 2,20.