CLAIRVAUX-I SZENT BERNÁT:
Az igazi pásztorok ismertetőjele: "Boldogok, akik üldözést szenvednek..."
"Boldogok a békéltetők, mert Isten fiainak fogják hívni őket." Nem azok, akik a békéről
beszélnek, hanem akik békét teremtenek. Vannak ugyanis, akik csak beszélnek, de nem cselekszenek. Azonban ahogy nem a törvény hallgatói, hanem annak megtartói igazak, Úgy nem a béke hirdetői, hanem a béke megteremtői a boldogok. Mégis azt kívánnám, hogy ezek a mi mai farizeusaink – , ha nem is teszik, legalább hangoztatnák, amit tenni kell. Bárcsak azok, akik bér nélkül nem hajlandók hirdetni az evangéliumot, legalább bér ellenében hirdetnék! Bárcsak legalább azért evangélizálnának, hogy abból megéljenek! Az Irás szerint a béres látja közeledni a farkast, és elszökik. Bárcsak manapság azok, akik nem valók pásztoroknak, legalább úgy viselkednének, mint a béresek, és nem mint a farkasok. Bárcsak ne ártanának a nyájnak, bárcsak ne menekülnének el akkor is, amikor senki nem támad rájuk, bárcsak addig ne hagynák cserben a nyájat, amig a farkas tényleg meg nem érkezik! Még elviselhetők lennének – elsősorban béke idején –, ha megkapva bérüket, a bérért igyekeznének védeni a nyájat, és nem maguk zaklatnák, nem maguk próbálnák elterelni őket az igazság és jóság legelőiről. Ahhoz ugyanis kétség nem fér, hogy az üldözés a béreseket a pásztoroktól szétválasztja és megkülönbözteti. Aki ideig tartó sérelemtől nem fél, hogyan keresne földi hasznot? Földi üldöztetés ellenére hogyan tartana ki az igazság mellett az olyan ember, aki a földi bért, nem az igazságot keresi? "Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa." Ez a boldogság a pásztoroké, nem a béreseké, – annál kevésbé a rablóké és farkasoké. Ezek annyira nem képesek eltűrni az üldöztetést az igazságért, hogy szivesebben tűrik az üldözést, mint az igazságot. Az igazság annyira szenben áll tetteikkel, hogy még hallását sem képesek elviselni. Ezzel szemben a nyerészkedés vagy a nagyravágyás kedvéért nyilvánvalóan elviselnek bármilyen veszélyt, hajlandók kirobbantani bármilyen botrányt, eltűrni minden gyűlöletet, lenyelni bármi megaláztatást és semibe venni minden átkot. Az ilyenek lelkesedése nem kevésbé ártalmas, mint a béresek gyávasága. Ezért mondja az igazi pásztoroknal Pásztoruk, a jó Pásztor, aki kész volt életét adni juhaiért: "Boldogok lesztek, ha az emberek gyűlölnek, ha kiközösítenek titeket, és neveteket rosszként elvetik az Emberfia miatt. Örvendjetek és ujjongjatok azon a napon, mert jutalmatok bőséges lesz a mennyekben." Mert akik a mennyben gyűjtenek kincseket, azoknak nincs okuk, hogy a tolvajoktól féljenek. Nincs mit panaszkodniuk a sok szorongatás miatt, ha egyszer jutalmuk sokszoros megnövekedését várják. Sőt ehelyett inkább örvendezzenek, amint illő is: mert nemcsak az üldöztetés, hanem a jutalom is gyarapszik. Csak ujjongjanak annál jobban, minél többet szenvednek el Krisztusért, hogy így egyre bőségesebb jutalom várjon rájuk őnála. Miért rettegtek, kicsinyhitűek? Megbízható a mondás, megingathatatlan igazságon alapul: "semmi támadás nem árthat, ha semmi gonoszságnak nincs rajtunk hatalma." De nemcsak, hogy "nem árthat" semmi támadás, hanem ezen felül még javunkra is válik, éspedig bőségesen. Csak az kell, hogy az igazság legyen a célunk, csak Krisztus legyen az ügyünk, mert őnála "a szegények szenvedése nem múlik el hiába mindörökre." Legyen neki dicsőség most és mindig és örök időkre.