Századunk nagyjairól

50 esztendeje börtönözték be Mindszenty József hercegprímást

"Állok Istenért, Egyházért, Hazáért!"
Mindszenty József


A katolikus Egyház emlékezik, a boldoggá avatási eljárás elindult.

A Vatikán hivatalos lapja, az Osservatore Romano 1999 február 12.-én közölte Paskai László bíboros prímás, esztergom-budapesti érsek egyoldalas cikkét, amely arra emlékezik, hogy a magyar kommunisták 50 évvel ezelőtt itélték életfogytiglani börtönbüntetésre Mindszenty József bíboros, hercegprímást.

Február 15.-én II. János Pál pápa a Magyar Intézet és a Római Magyar Akadémia közös megemlékezést tartott Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek koholt vádak alapján történt elitélésének 50. évfordulója alkalmából.

Paskai bíboros emlékeztetett rá, hogy a kommunista rezsim összeomlása után -mint Mindszenty második utódja- az esztergomi székben- hivatalosan kérte a per felülvizsgálatát. 1994-ben elindította a keresztény értékeket hősiesen gyakorló elődje boldoggá avatási eljárását. A peres eljárást egyházmegyei színten három év alatt lezárták és a dokumentációt 1997-ben a Szentté avatási Kongregációnak továbbították. A végső eredmény a Gondviselés kezében van -írja Paskai bíboros- hangsúlyozva, hogy Mindszenty József személye kiemelkedő lelki érték egyházunk és a bíboros kollégium számára.

Mindszenty József bíboros, Magyarország hercegprímásának 50 éves kirakatpere (1949 február 8.) és az elindított boldoggáavatási kérelem kapcsán (1997) elevenítjük fel a mártír főpap életútjának fontosabb állomásait.

Vas megye szülötteként Mindszenten 1892 március 29.-én látta meg a napvilágot Pehm János és Kovács Borbála elsőszülött fiúgyermekeként. Mindkét szülő részéről tősgyökeres magyar nevek találhatók a rokonságban, akik több évszázazdon keresztül laktak illetve éltek a színmagyar Hegyháton és Kemenesalján.
Később 1941-ben, az idegenül hangzó családi nevet szülőfaluja iránti szeretetének kifejezésül, valamint a nácizmust elitélő magatartásból Mindszentyre változtatta.
A boldog gyermekkor és a szombathelyi szorgalmas diákévek munkája után, 1915 június 12.-én -az első világháború kellős közepén- szentelte pappá gróf Mikes János püspök a szombathelyi székesegyházban.
Papi pályájának igen eredményes és gazdag negyed századát Zalaegerszegen töltötte.

A 16000 lakosú városban és még öt környékbeli falusi egyházat magában foglaló egyházközösségben teljesen kiépítette a házapostolok hálózatát úgy, hogy a lelkészkedő papok számát fokozatosan a háromszorosára emelte és kötelességükké tette a családok látogatását. Ő maga is rövid idő alatt minden hívét meglátogatta.
A város munkásnegyedében ferenceseket telepített le, a környék hívei számára zárdát, templomot építtetett. Iskolavárost létesített, amelynek vezetését a Notre Dame nővérek vezetésére bízta.
Megszervezte a város szegénygondozását, a kórház-, fogház- és vasúti-missziót, szociális otthont épített a szegénysorsú öregeknek, és jómódú hívei segítségével 34 szegény vidéki középiskolás diáknak biztosított ingyenes lakást és ellátást.
Mint hittanár ő vezette a keresztény-nemzeti mozgalmat és a Keresztény Párt megyei elnöki tisztségét püspökké való kinevezéséig megtartotta.
Bátor kiállás, az igazság védelme, a nép és a föld szeretete jellemezték közéleti szerepléseit. Ezekből kettő is országos vísszhangot keltett.
1935-ben, a Gömbös kormány hivatalba lépését követő megyegyűlésen kérte a főispán bizalmi javaslatának elutasítását, mivel szerinte Gömbös diktatúrás törekvéseivel szemben és reformíógéreteinek megszegésével nem szolgált rá a bizalomra. Érveléseinek hatására a bizottsági tagok nem adták meg a szükséges többségi szavazatokat.

A másik felszólalása Muraköz visszacsatolásának kérdésével kapcsolatban volt. A Zalamegyei Újságban tiltakozott az ősi magyar terület feladása ellen és a megyegyűlés elé vitte az ügyet.
Mint hitszónok, apostol és író, egyre ismertebbé és megbecsültebbé vált országosan. Ezért nem keltett feltűnést, amikor XII. Piusz pápa 1944 március 4.-én veszprémi püspökké nevezte ki.
Búcsúprédikációja, amely beszámoló és vallomás volt egyben, jellemzi a legtömörebben és a legtalálóbban Mindszenty személyét és munkáját. "Alig van lélek, aki gyóntatószékemben feloldozást nem kért volna, alig van család, amelyet nem ismertem, alig van gyermek, akinek a szemébe bele nem tekintettem és alig van családi kereszt, amit nem igyekeztem volna enyhíteni...
Jézust igyekeztem szolgálni minden társadalmi réteg lelkében... Ha hibáztam, azt felejtsétek el az Úr Jézus nevében. Ha valakit megbántottam, azt a jónak szenvedélyes akarata idézte elő. Ha pedig túloztam, azt igyekeztem jóvátenni..."


Az anyaország egyházmegyéinek beosztása a II. Világháború után

Veszprémi püspöksége alatt folytatta azt a munkát, amelyet egerszegi plébánosként sikerrel véghezvitt. Gyors és bürokráciamentes egyházkormányzati stílusával vált lehetővé, hogy kilenc hónap leforgása alatt 34 új plébánia és 11 új katolikus elemi iskola létesült az egyházmegye területén.
A püspökség gazdaságának nagyobbik részét a környék szegény parasztsága számára kivánta szétosztani. Bár Serédi hercegprímástól kedvező választ kapott, de a Sztójai- kormány elutasítoitta a kivitelezést, a háborús termelés érdeke miatt. Mint veszprémi püspök a püsöki kar állásfoglalásával azonosan személyesen és ismételten járt illetve lépett fel, a miniszterelnöknél és a belügyminiszternél, a zsidó üldözéssel szemben.
Apor Vilmos győri püspök társával együtt támogatta egy új keresztény demokrata párt alakítását.
"A Dunántúl püspökeinek memorandumát" 1944 november 13.-án személyesen adta át Budán a Szálasi kormány miniszterelnök helyettesének Szőllősi Jenőnek. A memorandumban kérték az ország sorsának intézőitől, hogy "a Dunántúlt ne vessék oda visszavonulási harcok martalékául..."

Két hét múlva már rendőrségi őrizet alá helyezték és néhány nap után Sopronkőhidára a fegyházba vitték papjaival, kispapjaival együtt, számszerint 26-ot. Apor Vilmos püspök közbenjárására helyezték illetve internálták őket Shvoy püspökkel együtt Sopronba.
A nyilas fogság történetét Dr. Máhig János rabpap írta meg, aki a kanadai emigrációban halt meg. Ő írta: "Börtönéletünk alatt közvetlen közelről ismertük meg püspök atyánkat. Szeretetünk, ragaszkodásunk napról napra fokozódott. Tökéletessége, szent élete, jóságos szive és lelke, részvéte, rettenthetetlen bátorsága és elvhűsége minden nap új fényben ragyogott előttünk..."

Sopron eleste után még heteket kellett a haztérésre várniuk. A viszontlátás megrendítő volt: az oroszok nem csak a püspöki rezidenciát, de a székesegyházat is kirabolták. Körútjai során mindenütt csak "Romokat, leégett házakat, kifosztott plébániákat, lesújtott embereket találok minden felé." írta Mindszenty. Bérmakörútja során kapta a hírt 1945 szeptember 15.-én, hogy XII. Piusz pápa esztergomi érsekké nevezte ki.


Az esztergomi bazilika napjainkban

1945 október 7.-én esztergomi székfoglaló beszédében mondotta: "Akarok jó pásztor lenni, aki -ha kell- életét adja juhaiért, Egyházáért, hazájáért... Akarok lenni népem lelkiismerete, hivatott ébresztőként kopogtatok lelketek ajtaján, a föltetsző tévelyek ellenében az örök igazságokat közvetítem népemnek és nemzetemnek."


(Folytatás)


vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra
vissza a bejárathoz