Vas megye szülötteként Mindszenten 1892 március 29.-én látta meg a napvilágot Pehm János és Kovács Borbála elsõszülött fiúgyermekeként. Mindkét szülõ részérõl tõsgyökeres magyar nevek találhatók a rokonságban, akik több évszázazdon keresztül laktak illetve éltek a színmagyar Hegyháton és Kemenesalján.
Késõbb 1941-ben, az idegenül hangzó családi nevet szülõfaluja iránti szeretetének kifejezésül, valamint a nácizmust elitélõ magatartásból Mindszentyre változtatta.
A boldog gyermekkor és a szombathelyi szorgalmas diákévek munkája után, 1915 június 12.-én -az elsõ világháború kellõs közepén- szentelte pappá gróf Mikes János püspök a szombathelyi székesegyházban.
Papi pályájának igen eredményes és gazdag negyed századát Zalaegerszegen töltötte.

A 16000 lakosú városban és még öt környékbeli falusi egyházat magában foglaló egyházközösségben teljesen kiépítette a házapostolok hálózatát úgy, hogy a lelkészkedõ papok számát fokozatosan a háromszorosára emelte és kötelességükké tette a családok látogatását. Õ maga is rövid idõ alatt minden hívét meglátogatta.
A város munkásnegyedében ferenceseket telepített le, a környék hívei számára zárdát, templomot építtetett. Iskolavárost létesített, amelynek vezetését a Notre Dame nõvérek vezetésére bízta.
Megszervezte a város szegénygondozását, a kórház-, fogház- és vasúti-missziót, szociális otthont épített a szegénysorsú öregeknek, és jómódú hívei segítségével 34 szegény vidéki középiskolás diáknak biztosított ingyenes lakást és ellátást.
Mint hittanár õ vezette a keresztény-nemzeti mozgalmat és a Keresztény Párt megyei elnöki tisztségét püspökké való kinevezéséig megtartotta.
Bátor kiállás, az igazság védelme, a nép és a föld szeretete jellemezték közéleti szerepléseit. Ezekbõl kettõ is országos vísszhangot keltett.
1935-ben, a Gömbös kormány hivatalba lépését követõ megyegyûlésen kérte a fõispán bizalmi javaslatának elutasítását, mivel szerinte Gömbös diktatúrás törekvéseivel szemben és reformíógéreteinek megszegésével nem szolgált rá a bizalomra. Érveléseinek hatására a bizottsági tagok nem adták meg a szükséges többségi szavazatokat.

A másik felszólalása Muraköz visszacsatolásának kérdésével kapcsolatban volt. A Zalamegyei Újságban tiltakozott az õsi magyar terület feladása ellen és a megyegyûlés elé vitte az ügyet.
Mint hitszónok, apostol és író, egyre ismertebbé és megbecsültebbé vált országosan. Ezért nem keltett feltûnést, amikor XII. Piusz pápa 1944 március 4.-én veszprémi püspökké nevezte ki.
Búcsúprédikációja, amely beszámoló és vallomás volt egyben, jellemzi a legtömörebben és a legtalálóbban Mindszenty személyét és munkáját. "Alig van lélek, aki gyóntatószékemben feloldozást nem kért volna, alig van család, amelyet nem ismertem, alig van gyermek, akinek a szemébe bele nem tekintettem és alig van családi kereszt, amit nem igyekeztem volna enyhíteni...
Jézust igyekeztem szolgálni minden társadalmi réteg lelkében... Ha hibáztam, azt felejtsétek el az Úr Jézus nevében. Ha valakit megbántottam, azt a jónak szenvedélyes akarata idézte elõ. Ha pedig túloztam, azt igyekeztem jóvátenni..."

Az anyaország egyházmegyéinek beosztása a II. Világháború után

Veszprémi püspöksége alatt folytatta azt a munkát, amelyet egerszegi plébánosként sikerrel véghezvitt. Gyors és bürokráciamentes egyházkormányzati stílusával vált lehetõvé, hogy kilenc hónap leforgása alatt 34 új plébánia és 11 új katolikus elemi iskola létesült az egyházmegye területén.
A püspökség gazdaságának nagyobbik részét a környék szegény parasztsága számára kivánta szétosztani. Bár Serédi hercegprímástól kedvezõ választ kapott, de a Sztójai- kormány elutasítoitta a kivitelezést, a háborús termelés érdeke miatt. Mint veszprémi püspök a püsöki kar állásfoglalásával azonosan személyesen és ismételten járt illetve lépett fel, a miniszterelnöknél és a belügyminiszternél, a zsidó üldözéssel szemben.
Apor Vilmos gyõri püspök társával együtt támogatta egy új keresztény demokrata párt alakítását.
"A Dunántúl püspökeinek memorandumát" 1944 november 13.-án személyesen adta át Budán a Szálasi kormány miniszterelnök helyettesének Szõllõsi Jenõnek. A memorandumban kérték az ország sorsának intézõitõl, hogy "a Dunántúlt ne vessék oda visszavonulási harcok martalékául..."

Két hét múlva már rendõrségi õrizet alá helyezték és néhány nap után Sopronkõhidára a fegyházba vitték papjaival, kispapjaival együtt, számszerint 26-ot. Apor Vilmos püspök közbenjárására helyezték illetve internálták õket Shvoy püspökkel együtt Sopronba.
A nyilas fogság történetét Dr. Máhig János rabpap írta meg, aki a kanadai emigrációban halt meg. Õ írta: "Börtönéletünk alatt közvetlen közelrõl ismertük meg püspök atyánkat. Szeretetünk, ragaszkodásunk napról napra fokozódott. Tökéletessége, szent élete, jóságos szive és lelke, részvéte, rettenthetetlen bátorsága és elvhûsége minden nap új fényben ragyogott elõttünk..."

Sopron eleste után még heteket kellett a haztérésre várniuk. A viszontlátás megrendítõ volt: az oroszok nem csak a püspöki rezidenciát, de a székesegyházat is kirabolták. Körútjai során mindenütt csak "Romokat, leégett házakat, kifosztott plébániákat, lesújtott embereket találok minden felé." írta Mindszenty. Bérmakörútja során kapta a hírt 1945 szeptember 15.-én, hogy XII. Piusz pápa esztergomi érsekké nevezte ki.

Az esztergomi bazilika napjainkban

1945 október 7.-én esztergomi székfoglaló beszédében mondotta: "Akarok jó pásztor lenni, aki -ha kell- életét adja juhaiért, Egyházáért, hazájáért... Akarok lenni népem lelkiismerete, hivatott ébresztõként kopogtatok lelketek ajtaján, a föltetszõ tévelyek ellenében az örök igazságokat közvetítem népemnek és nemzetemnek."

(Folytatás)

---

vissza a tartalomjegyzékhez
vissza a címlapra
vissza a bejárathoz