Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

1. Jézus Pilátus előtt. Akkor fölkerekedett az egész gyülekezet és Pilátushoz kísérte őt.
   
2. Ott vádolni kezdték. "Megállapítottuk, mondták, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak és Messiás-királynak mondja magát."
   
3. Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" "Én vagyok" - felelte ő.
   
4. Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: "Semmi vétket sem találok ebben az emberben."
   
5. De azok erősködtek: "Tanításával fölizgatja a népet egész Júdeában, Galileától kezdve idáig."
   
6. Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileából való-e.
   
7. Amikor megtudta, hogy Heródes országából való, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott.
   
8. Jézus Heródes előtt. Jézus láttára Heródes igen megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert sokat hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz a szeme láttára.
   
9. Hosszasan faggatta, de ő feleletre sem méltatta.
   
10. Odajöttek a főpapok és az írástudók is és szüntelenül vádolták.
    
11. Heródes akkor udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz.
    
12. Aznap Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előbb ugyanis haragban voltak.
    
13. Jézus és Barabás. Pilátus ismét összehívta a főtanács tagjait és a népet,
    
14. és így szólt hozzájuk: "Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam őt, de az ellene fölhozott vádak közül egyben sem találtam vétkesnek.
    
15. Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzám. Láthatjátok tehát, hogy semmit sem tett, amiért halálbüntetést érdemelne.
    
16. Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom."
    
17. Az ünnep napján szabadon kellett bocsátania egy (foglyot).
    
18. Akkor az egész tömeg kiáltozni kezdett: "Pusztuljon ez! Bocsásd szabadon Barabást."
    
19. Azt a városban történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe.
    
20. Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.
    
21. De azok egyre kiáltoztak: "Keresztre, keresztre vele!"
    
22. Harmadszor is megkérdezte: "De hát mi rosszat tett? Semmi vétket sem találok benne, amiért halálbüntetést érdemelne. Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom."
    
23. De azok nem tágítottak és hangos kiáltozással követelték, hogy feszítse keresztre. Lármájuk egyre erősödött.
    
24. Pilátus erre úgy döntött, hogy eleget tesz követelésüknek.
    
25. Szabadon bocsátotta azt, aki lázadás, fölkelés és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
    
26. A keresztút. Miközben elvezették, megállítottak egy bizonyos cirenei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
    
27. Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta.
    
28. Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: "Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt.
    
29. Jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: boldogok a magtalanok és az asszonyok, akik nem szültek és nem szoptattak!
    
30. Akkor majd azt kiáltják a hegyeknek: szakadjatok ránk! És a domboknak: takarjatok el!
    
31. Ha így tesznek a zöldellő fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak?"
    
32. Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt is.
    
33. Jézust keresztre feszítik. Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették. Ugyanígy a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról.
    
34. Jézus akkor fölkiáltott: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek." Azok pedig sorshúzással megosztoztak ruháin.
    
35. A nép bámészkodva állt ott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak. "Másokat megszabadított, mondták, szabadítsa meg most önmagát, ha ő a Messiás, az Isten kiválasztottja."
    
36. A katonák is elébe állva gúnyolták és ecettel kínálták.
    
37. "Ha te vagy a zsidók királya, mondták, szabadítsd meg magadat."
    
38. Feje fölé egy görög, latin és héber nyelven írt táblát tettek: "Ez a zsidók királya."
    
39. Az egyik megfeszített gonosztevő káromolta: "Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is."
    
40. A másik ellenben feddő szavakkal rászólt: "Nem félsz az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded?
    
41. Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat sem tett."
    
42. Aztán hozzá fordult: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal."
    
43. Erre ő így felelt: "Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban."
    
44. Jézus halála. A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott.
    
45. A Nap elsötétedett és a templom függönye középen kettéhasadt.
    
46. Jézus akkor hangosan fölkiáltott: "Atyám kezedbe ajánlom lelkemet." Ezekkel a szavakkal kilehelte a lelkét.
    
47. A történtek láttára a százados Istent magasztalva mondta: "Ez az ember valóban igaz volt."
    
48. Az egész tömeg, amely ott volt e jelenetnél és szemtanúja volt a történteknek, mellét verve ment haza.
    
49. Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték el, távolabb állva szemlélték mindezt.
    
50. Jézust sírba helyezik. Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz ember, aki Arimateából, Júdea egy városából származott, és maga is várta Isten országát.
    
51. Ez nem értett egyet határozatukkal és eljárásukkal.
    
52. Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét.
    
53. Aztán levette a keresztről lepelbe takarta és egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit sem temettek.
    
54. Készület napja volt és már égtek a szombati fények.
    
55. Vele mentek a Galileából jött asszonyok is, hogy lássák a sírt, s hogy hogyan temetik el testét.
    
56. Hazatértükben illatszereket és illatos olajat vásároltak. A szombatot azonban a törvény szerint nyugalomban töltötték.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

1. A halálos ítéletet a római helytartónak kellett jóváhagynia és végrehajtásáról is ő gondoskodott.

3. Én vagyok, lásd Lk. 22,70

7. Heródes Antipászról van szó. A húsvéti ünnepre ő is Jeruzsálembe jött.

15. Visszaküldte hozzám, a Vulgátában így olvassuk: "Hozzá küldtelek titeket."

17-25: Mt. 27,15-26; Mk. 15,6-15; Jn. 18,39-40.

26-32: Mt. 27,31-33; Mk.15.20-22; Jn. 19,16-17.

26. Cirenei Simonról lásd Mt. 27,32 és Mk.15.21*

29. Jézus Jeruzsálem pusztulására céloz: akkor a gyermektelenség, amely a zsidó asszony szégyene volt, megkímél attól a gyötrelemtől, amelyet a gyermekek pusztulásának látványa okoz.

31. A zöldelő fa az igaznak (Jézus), az elszáradt a gonoszoknak (a zsidó nép) a jelképe.

33-43: Mt. 27,33-44; Mk. 15,22-32; Jn. 19,17-24.

33. Golgota volt a nép nyelvén annak a koponya alakú kősziklának a neve, amelyre a keresztet állították.

42. Mikor eljössz uralmaddal: a lator valószínűleg hallott Jézus tanításáról és csodáiról, s a messiási ország megvalósulására gondol.

43. A paradicsom itt az u. n. pokol tornácát jelenti. Ez Jézus lelkének alászállásával mennyei boldogság helyévé vált.

44-49: Mt. 27,45-56; Mk. 15,33-41; Jn. 19,28-30.

44. A mi időnk szerint déltől délután háromig.

46. Jézus emberi lelkét adja vissza az Atyának.

50-56: Mt. 27,57-62; Mk. 15,42-47; Jn. 19,38-42.

50. Arimetai József gazdag ember, a főtanács tagja, titokban Jézus tanítványa volt.

54. A készület napja péntek, amikor a másnapra szükséges munkát is el kellett végezni.

1-12: Mt. 28,1-8; Mk. 16,1-8; Jn. 20,1-18.