Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint
- Jézust Pilátushoz viszik. Mikor megvirradt, a főpapok és a nép
vénei tanácsára ültek össze és elhatározták, hogy halálra adják
Jézust.
Megkötözve elvezették és kiszolgáltatták (Poncius) Pilátus helytartónak.
- Júdás öngyilkossága. Mikor júdás, az áruló, látta, hogy
elítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstpénzt a
főpapoknak és a véneknek:
- "Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért." "Mi közünk hozzá? -
válaszolták. A te dolgod."
- Erre a templomba szórta az ezüstpénzt, aztán elment és fölakasztotta
magát.
- A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: "Nem szabad a
templom kincstárába tenni, mert vér díja."
- Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek
temetkezési helyéül.
- Ezért hívják azt a telket ma is (Hakeldámának, vagyis) vérmezőnek.
- Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt:
"Fogták a harminc ezüstpénzt,
a fölbecsültnek árát,
kit Izrael fiai becsültek ennyire,
- és a fazekas telkéért adták oda.
Így parancsolta meg nekem az Úr."
- Jézus Pilátus előtt. Közben Jézust a helytartó elé
állították. A helytartó megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?"
"Én vagyok" - felelte Jézus.
- A főpapok és vének vádaskodására azonban semmit sem felelt.
- Erre Pilátus így szólt hozzá: "Nem hallod, mi mindennel vádolnak?" De
ő egyetlen szavukra sem felelt.
- Ez igen meglepte a helytartót.
- Szokásban volt, hogy az ünnep napján a helytartó szabadon bocsásson
egy rabot a nép kívánsága szerint.
- Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták.
- Pilátus megkérdezte az egybegyűlteket: "Mit akartok, kit bocsássak el,
Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?"
- Tudta ugyanis, hogy irigységből állították eléje.
- Miközben ott ült ítélőszékén, felesége ezt az üzenetet küldte neki:
"Semmi dolgod se legyen azzal az igaz emberrel, ma álmomban sokat
szenvedtem miatta."
- A főpapok és vének azonban rábeszélték a népet, hogy Barabást kérjék
ki, Jézust pedig ítéltessék el.
- A helytartó tehát megkérdezte tőlük: "Mit akartok, melyiket bocsássam
el a kettő közül?" "Barabást", kiáltották.
- Pilátus tovább kérdezte: "Mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak
mondanak?" Mindnyájan azt kiáltották: "Keresztre vele!" "De hát mi
rosszat tett?" - kérdezte.
- Azok még hangosabban kiáltották: "Keresztre vele!"
- Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt még nagyobb zavargás
támad. Vizet hozatott és megmosta kezét a nép előtt: "Ártatlan vagyok
ez igaznak vérontásában, szólt. A ti dolgotok."
- Erre az egész nép így kiáltott: "Vére rajtunk és fiainkon!"
- Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és
átadta nekik, hogy keresztre feszítsék.
- Jézust tövissel megkoronázzák. Ezután a helytartó katonái
bevitték Jézust a helytartóságra és köréje gyűjtötték az egész
csapatot.
- Levetkőztették és bíborszínű köpenyt vetettek rá.
- Majd tövisből koronát fontak, fejére tették és nádszálat adtak jobb
kezébe. Aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták:
- "Üdvöz légy, zsidók királya!" Közben leköpdösték és fejét náddal
verték.
- Jézust keresztre feszítik. Miután így csúfot űztek belőle,
levették róla a köpenyt és saját ruháit adták rá. Azután elvezették,
hogy keresztre feszítsék.
- Miközben kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei
emberrel. Kényszerítették, hogy vigye a keresztet.
- Eljutottak arra a helyre, melynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve.
- Ott epével kevert bort adtak neki inni.
- De mikor megízlelte nem akarta meginni. Azután keresztre feszítették
és sorsvetéssel megosztoztak ruháin. (Így beteljesedett, amit a
próféta jövendölt: "Elosztották ruháimat maguk között és sorsot
vetettek köntösöm fölött.")
- Aztán leheveredtek és őrizték őt.
- Feje fölé tették az elitélésének okát jelző táblát: "Ez Jézus, a
zsidók királya."
- Vele együtt két rablót is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a
másikat balról.
- Az arra járók káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták:
- "Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát,
szabadítsd meg magadat! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!"
- Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és vénekkel együtt a főpapok is:
- "Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. (Ha)
Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki.
- Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedve telik benne. Hiszen
azt mondta: Isten fia vagyok."
- Ugyanígy szidalmazták őt a vele együtt megfeszített rablók is.
- Jézus halála. A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség
támadt az egész földön.
- Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: "Éli, Éli, lámmá
szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?"
- Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: "Illést hívja."
- Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve,
inni adott neki.
- A többiek pedig hozzáfűzték "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy
megszabadítsa."
- Erre Jézus ismét hangosan felkiáltott és kilehelte a lelkét.
- Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a
föld megrendült, a sziklák megrepedtek,
- a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt.
- Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és
többeknek megjelentek.
- A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a
történtek hallatára igen megijedtek: "Ez valóban az Isten Fia volt",
mondták.
- Messziről több asszony figyelte a történteket. Ezek Galileából
kísérték el Jézust és gondját viselték.
- Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus
fiainak anyja.
- Jézust sírba helyezik. Mikor már estére járt az idő, jött egy
József nevű arimateai gazdag ember, aki maga is Jézus tanítványa volt.
- Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy
adják ki (a testet).
- József, miután levette a testet, tiszta lepelbe takarta
- és sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejárata elé nagy
követ gördített és elment.
- Mária Magdolna és a másik Mária azonban ottmaradtak és leültek a
sírral szemben.
- A sír őrsége. Másnap, a készület napja után, egybegyűltek a
főpapok és a farizeusok Pilátusnál
- és figyelmeztették: "Uram, emlékezünk rá, hogy az a csaló még életében
azt állította: harmadnapra föltámadok.
- Rendeld el tehát, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, hogy tanítványai
oda ne menjenek és el ne lopják őt s azt mondják a népnek: föltámadt
halottaiból. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél."
- "Van őrségtek, válaszolta Pilátus, menjetek, őrizzétek ti, ahogy
tudjátok."
- Azok elmentek és őrséget állítottak a sírhoz, miután lepecsételték a
követ.
2. A halálos itéletet a római helytartónak kellett jóváhagynia és végrehajtásáról is ő gondoskodott (Mk. 15,1).
9-10. Zakariás próféta a harminc ezüstpénzről (
Zak. 11,12-13), Jeremiás pedig a jelképes vásárlásról beszél (Jer. 32,6-11). A két próféta szövegét az evangélista összeszőtte és Krisztusra alkalmazta, akit a nagytanács szintén harminc ezüstre becsült.
11-26. Mk. 15,1-15; Lk. 23,1-6; Lk. 13,13-25; Jn. 18,28-40.
25. Ezzel a zsidó nép Isten és a történelem előtt magára vállalta Jézus megölésének felelősségét.
27-30. Mk. 15,16-19; Jn. 19,2-3.
28. A bíborszinű, térdigérő katonaköpeny a királyi palástot utánozta.
29. A tövisből font koszorú a királyi koronát, a nád a kormánypálcát helyettesítette.
31-44. Mk. 15,20-32; Lk. 23,26-43; Jn. 19,17-24.
32. Amikor Jézus kimerülten összerogyott a kereszt súlya alatt, attól tartottak, hogy már az úton meghal, ezért kényszerítették cirenei Simont, hogy segítsen neki.
33. Golgota volt a nép nyelvén annak a koponya alakú kősziklának a neve, amelyre a keresztet állították.
34. Az ital elkábította az elitéltet, hogy a fájdalmat és félelmet kevésbé érezze. Jézus nem ivott belőle, mert teljes öntudattal akart szenvedni.
35. Zsolt. 21,19.
40. Mt. 26,61; Jn. 2,19.
45-56. Mk. 15,33-41; Lk. 23,44-49; Jn. 19,28-30.
45. A mi időnk szerint déltől délután háromig.
46. Ez a mondat a 21. zsoltár első verséből való. Az úr azt fejezi ki vele, hogy a kereszten a legsúlyosabb lelki szenvedést, az Istentől való elhagyatottság érzését is átélte.
47. A zsidók az Éli szót szándékosan magyarázzák félre, s a Mt. 27,49. versben Illés eljövetelével gúnyolják.
57-61. Mk. 15,42-47; Lk. 23,50-56; Jn. 19,38-42.
57. Arimateai József gazdag ember, a főtanács tagja, titokban Jézus tanítványa volt.
61. A másik Mária az Mt. 27,56. versben említett ifjabb Jakab apostol anyja, Kleofás felesége.
62. Másnap, azaz szombaton, amely szigorúan mukaszüneti nap volt. A készület napján, azaz pénteken végezték el a másnapra szükséges munkát.