Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

1. A gerázai megszállott. Nemsokára átértek a tó túlsó partjára, a gerázaiak földjére.
   
2. Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje.
   
3. A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani.
   
4. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele.
   
5. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát.
   
6. Amint messziről meglátta Jézust, oldafutott, földre vetette magát előtte,
   
7. és hangosan így kiáltott: "Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!"
   
8. Ráparancsolt ugyanis: "Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből."
   
9. Erre aztán megkérdezte tőle: "Mi a neved?" "Légió a nevem, válaszolta, mert sokan vagyunk",
   
10. és nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.
    
11. Akkor éppen nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban.
    
12. "Küldj minket a sertésekbe"- kérték tőle.
    
13. Beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek belőle és megszállták a mintegy kétezer sertést számláló kondát, mire az a hegyoldalról a tóba rohant és vízbe fúlt.
    
14. A kanászok erre elfutottak és elvitték hírét a városba meg a tanyákra, az emberek pedig kijöttek, hogy lássák mi történt.
    
15. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, felöltözve, ép ésszel ül ott. Erre megdöbbentek.
    
16. A szemtanúk elmondták nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel.
    
17. Ezután kérlelték, távozzék el a határukból.
    
18. Amikor bárkába szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen.
    
19. Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: "Menj haza a tieidhez és mondd el nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad."
    
20. Az el is ment és Dekapolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott rajta.
    
21. Jairus leánya. Miután Jézus megint átkelt a túlsó partra, nagy néptömeg gyűlt köréje. Ő ott maradt a tó partján.
    
22. Akkor odajött hozzá egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte:
    
23. "A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon."
    
24. El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte.
    
25. Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett.
    
26. Sok orvos részéről mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sőt még rosszabbul lett.
    
27. Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját.
    
28. Azt gondolta magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok."
    
29. Azonnal meg is szűnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából.
    
30. Jézus nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: "Ki érintette a ruhámat?"
    
31. Tanítványai megjegyezték: "Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: ki érintett engem?"
    
32. De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az.
    
33. Akkor az asszony félve-remegve előjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult előtte és őszintén bevallott mindent.
    
34. "Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges."
    
35. Még beszélt, mikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: "Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?"
    
36. A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: "Ne félj, csak higgy!"
    
37. Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.
    
38. Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált.
    
39. Belépett és így szólt: "Mit lármáztok, mlt sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik."
    
40. Azok kinevették. Ő azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérőivel bement oda, ahol a gyermek feküdt.
    
41. Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: "Talita kum! - vagyis: kislány, mondom neked, kelj föl!"
    
42. A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól.
    
43. De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

1. Geráza a Jordán keleti partvidékének legjelentősebb pogány települése volt. Máténál Gádárát olvasunk.

2. Máté két megszállottról beszél. Márk és Lukács csak arról az egyről tesz említést, aki Jézustól fölvételét kéri a tanítványok közé.

9. A kérdés a megszállott emberhez szól, hogy személyes öntudatra ébressze, de helyette az ördög felel.

10. Mt. 8,29

20. A Dekapolisz: Mt. 4,25

21-43: Mt. 9,18-26; Lk. 8,40-56.

30. Jézus ezt nem azért kérdezte, mintha nem tudta volna, hanem hogy az asszonyt vallomásra bírja és a csoda nyilvánosságra jusson. Egyúttal azt is megmagyarázza, hogy nem a puszta érintés, hanem az asszony hite s az ő akarata művelte a csodát.

41. Talita kum: arám nyelvű szavak. Jézus korában ezen a nyelven beszéltek Palesztínában.

43. Mt. 8,4