Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16.
A szenvedés előtti napok
- Jézus bevonul Jeruzsálembe. Amikor Jeruzsálemhez
közeledtek, Betfagénál és Betániánál, az Olajfák hegyénél,
elküldött két tanítványt
- ezzel a megbízatással: "Menjetek
a szemközti faluba. Amint beértek, találtok egy megkötött
szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és
hozzátok ide.
- Ha valaki megkérdezi, mit csináltok,
feleljétek, hogy az Úrnak szüksége van rá; erre mindjárt ide
küldi."
- Azok elmentek és ott találták a szamarat kinn az
utcán egy ajtóhoz kötve.
- Mindjárt el is oldották. Néhány
ott álló megkérdezte tőlük: "Miért oldjátok el ezt a
szamarat?"
- Ők úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta. Erre
elengedték őket.
- A szamarat Jézushoz vezették, rátették
ruhájukat, s aztán ráültették Jézust.
- Sokan ruhájukat
terítették az útra, mások meg a réten tört lombos ágakat.
Az
előtte járók és az utána jövők így kiáltoztak:
- "Hozsanna!
Áldott, ki az Úr nevében jön!
Áldott atyánknak, Dávidnak, elérkező országa!
Hozsanna a magasságban!"
- Így vonult Jeruzsálembe, a templomba. Ott jól
körülnézett, aztán a tizenkettővel kiment Betániába, mivel már
esteledett.
- A fügefa megátkozása. Amikor másnap eljöttek
Betániából, megéhezett.
Látott messziről egy zöldellő fügefát
és elindult feléje, hátha talál rajta valamit. De amikor
odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem volt
fügeérés ideje.
- Ekkor így szólt: "Senki se egyék rólad
gyümölcsöt soha többé." Tanítványai hallották ezt.
- A templom megtisztítása. Nemsokára Jeruzsálembe
érkeztek. Bement a templomba és kiűzte azokat, akik a
templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a
galambárusok padjait pedig fölforgatta
- és senkinek sem
engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyenek a templom
területén.
- Aztán megmagyarázta: "Nem azt mondja az
Írás: az én házam minden nép számára az imádság háza?
Ti pedig rablóbarlanggá tettétek."
- Mikor a főpapok és az
írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, hogyan tegyék
el őt láb alól. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép
lelkesedett tanításáért.
- Mikor beesteledett, elhagyták a várost.
- Az elszáradt fügefa. Reggel, amikor a fügefa mellett
vitt el útjuk, látták, hogy az tövestül elszáradt.
- Péter ekkor
föleszmélt: "Mester, mondta, nézd, a fügefa, amelyet
megátkoztál, elszáradt."
- Jézus így válaszolt: "Legyen
hitetek Istenben.
Bizony mondom nektek, ha valaki azt
mondja a hegynek: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe,
s nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik,
amit mond, úgy is lesz.
- Mondom ezért nektek, bármit
kértek imádságban, higgyétek, hogy megkapjátok, és úgy
is lesz.
- Mikor pedig imádkozni készültök, bocsássátok
meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is
megbocsássa bűneiteket.
- (Ha ti nem bocsátotok meg,
mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.)"
- Honnan van Jézus hatalma? Ismét beértek
Jeruzsálembe. Miközben a templomban járt, odaléptek hozzá a
főpapok, az írástudók
- meg a nép vénei, és megkérdezték
tőle: "Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a
hatalmat, hogy így cselekedjél?"
- Jézus ezt válaszolta: "Én
is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom
nektek, milyen hatalommal cselekszem így.
- A mennyből
vagy az emberektől volt János keresztsége? Válaszoljatok."
- Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt mondjuk:
a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek
neki?
- Azt mondjuk talán: az emberektől?" Féltek azonban
a néptől, mert mindnyájan azt tartották, hogy János
valóban próféta.
- Ezért így válaszoltak Jézusnak: "Nem
tudjuk." "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal
teszek így" - felelte Jézus.
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16.
1-11: Mt. 21,1-11; Mt. 21,17; Lk. 19,29-40; Jn. 12,12-19.
9-10.
Mt. 21,9 Dávid elérkező országa a messiási ország.
12-14: Mt. 21,18-19.
13.
Mt. 21,19
15-19: Mt. 21,12-17; Lk. 19,45-48. Szent János elmondja, hogy jézus működésének kezdetén is megtisztította a templomot (Jn. 2,14-16).
20-26: Mt. 21,20-22.
23.
Mt. 17,20
27-33: Mt. 21,23-27; Lk. 20,1-8.