Péter apostol első levele
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5.
- Vessetek le tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást,
irígykedést és minden rágalmat.
- Ragaszkodás Krisztushoz. Kívánkozzatok a szellemi, hamisítatlan tej után,
akár az újszülött kisdedek, hogy általa növekedjetek az üdvösségre,
- hiszen már tapasztaltátok, hogy jó az Úr.
- Ha hozzá, az eleven kőhöz járultok, melyet emberek ugyan elvetettek, de Isten
kiválasztott és megtisztelt,
- eleven kövek módjára ti is lelki templommá, szent papsággá épültök, hogy Jézus
Krisztus által Istennek kedves lelki áldozatokat mutassatok be.
- Ezért mondja az Írás:
"Íme választott, becses szegletkövet rakok le
Sionban,
S aki benne bízik, azt szégyen nem éri."
- Számotokra, hívők számára tehát érték; a hitetlenek számára azonban ez a kő,
melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett,
- s egyben a botlás kövévé és a botrány sziklájává. Ezek, mivel nem hisznek az
igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük.
- Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul
lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből
csodálatos világosságára hívott titeket.
- Ti, akik valaha nem voltatok nép, most Isten népe vagytok; akik azelőtt nem
nyertetek irgalmat, most irgalomra találtatok.
- Tiszta élet és jótettek. Szeretteim, mint vándorokat és hontalanokat
intelek titeket: tartózkodjatok a testi kívánságoktól, melyek a lélek ellen
küzdenek.
- Viselkedjetek helyesen a pogányok között, hogy - bár azzal rágalmaznak, hogy
gonosztevők vagytok - jótetteitek láttára magasztalják majd Istent látogatása
napján.
- Engedelmesség a fölsőbbség iránt. Engedelmeskedjetek az Úr kedvéért
minden emberi méltóságnak: akár a császárnak,
- mint legfölsőbbnek, akár a helytartónak, akiket ő küldött a gonosztevők
megfenyítésére és a jók dicséretére.
- Istennek ugyanis az az akarata, hogy feddhetetlen élettel elnémítsátok az
oktalanok tudatlanságát:
- szabad emberként, de nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának
használják, hanem mint Isten szolgái.
- Mindenkit becsüljetek! A testvéri közösséget szeressétek! Istent féljétek! A
császárt tiszteljétek!
- A rabszolgák kötelességei. Szolgák! Teljes tisztelettel
engedelmeskedjetek gazdátoknak, nemcsak a jónak és engedékenynek, hanem a
szigorúnak is.
- Értékes ugyanis, ha valaki Istenhez tartozása tudatában elviseli a bántalmat,
bár igazságtalanul szenved.
- Mi dicsőség van abban, ha hibátokért tűritek el az arculverést? De ha jót
cselekesztek és ugyanakkor türelmesen szenvedtek, ez értékes Isten előtt.
- Hiszen erre kaptatok hivatást, mert Krisztus is szenvedett értetek, példát
hagyva nektek, hogy nyomdokaiba lépjetek.
- "Ő bűnt nem követett el,
s szájában hamis szót nem találtak."
- Mikor szidalmazták, a szidalmat nem viszonozta, mikor szenvedett, nem
fenyegetőzött, hanem mindent az igazságos bíróra hagyott.
- Vétkeinket testén fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek és igaz
életet éljünk. Ti az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg:
- olyanok voltatok ugyanis, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek
pásztorához és gondozójához.
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5.
4-5. A hívek lelki élete és üdvössége, mint alapra, Krisztusra épül. Krisztus és a hívek kegyelmi egységét az apostol lelki templomnak és szent papságnak nevezi, mert Krisztusban igaz életüknek lelki áldozatát mutatják be az Istennek. Ez a hívek egyetemes lelki papsága, ami különbözik a szentségi papságtól, mert a papság lelki hatalmát Krisztus nem a hívek közösségének, hanem az apostoloknak és ezek törvényes utódainak adta.
6. Esa. 28,16.
9. Az apostol a keresztényeket királyi papságnak nevezi a 1Pt. 2,4-5. vers értelmében.
10. A keresztény szabadság nem ment föl az állami és az erkölcsi törvények iránt való engerdelmességtől. Mint Isten szolgálata magába foglalja ezt az engedelmességet.
22. Esa. 53,9.
23. A Vulgáta az igazságos Bíró, vagyis Isten helyett, az "igazságtalan bíróról", Pilátusról beszél.