Pál apostol első levele Timóteushoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6.

  1. Az egyházi elöljárók. Igaz beszéd ez: aki püspökségre törekszik, magasztos dolgot kíván.
  2. A püspöknek ugyanis kifogástalannak, egyszer nősültnek, józannak megfontoltnak, tisztességesnek, (szemérmesnek), vendégszeretőnek, tanításra termettnek kell lennie.
  3. Ne legyen iszákos vagy erőszakoskodó, hanem megértő, ne veszekedő, sem kapzsi.
  4. Saját házában legyen jó gazda, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre fogja.
  5. Aki ugyanis tulajdon házában nem jó gazda, hogyan is tudná gondját viselni Isten egyházának?
  6. Újonnan megtért se legyen, hogy föl ne fuvalkodjék, s az ördög sorsára ne jusson.
  7. A kívülállók előtt is jó híre legyen, hogy meg ne szólják és az ördög csapdájába ne kerüljön.
  8. A diákonusok. A diákonusok szintén tisztességesek legyenek, ne kétszínűek, sem borisszák vagy piszkos haszonra lesők.
  9. A hit titkát tiszta lelkiismerettel őrizzék.
  10. Ki kell előbb próbálni őket, és csak akkor szolgáljanak, ha kifogástalanok.
  11. Az asszonyok szintén legyenek tisztességesek, rágalmazást kerülők, mértéktartók és mindenben megbízhatók.
  12. A diákonus legyen egyszer nősült, gyermekeinek és otthonának jó elöljárója.
  13. Aki ugyanis jól végzi szolgálatát, nagy megbecsülésre és a Krisztus Jézusba vetett hitben való bizalomra tesz szert.
  14. Mindezt azért írom neked - bár remélem, hogy hamarosan eljutok hozzád -,
  15. hogy ha késném is, tudd, hogyan kell viselkedned az Isten házában, mely az élő Isten egyháza s az igazság oszlopa és biztos alapja.
  16. Kétségkívül nagy dolog az istenfélő élet titka:
    Testben nyilvánvaló lett,
    igazolást nyert lélekben,
    megjelent az angyaloknak,
    pogányoknak hirdették,
    világszerte hittek benne,
    fölment a dicsőségbe.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6.


1. A püspök itt nem jelenti szükségképpen és kizárólag a mai értelemben vett püspököt, hanem általában az egyházi elöljárót. (ApCsel. 20,28). Az apostoli Egyházban megvolt az egyházirend három szentségi fokozata, melyet ma püspökségnek, áldozópapságnak és szerpapságnak (episcopatus, presbyteratus, diaconatus) nevezünk, de állandó és következetesen használt elnevezés nem volt. Néha ugyanazokat az elöljárókat hol püspököknek, hol meg preszbitereknek nevezik, mint azt éppen Efezussal kapcsolatban ApCsel. 20,17; és ApCsel. 20,28. - ban olvassuk. 2.Az Apostol azt követeli, hogy püspök olyan férfi legyen, aki csak egyszer nősült. Eszménye kétségkívül az életszüzesség volt, amint azt az 1Kor.7. - ben kifejti, de akkor még ritkaságszámba ment a javakorabeli nőtlen férfi. Ezért azt követeli, hogy az egyházi elöljárókban legalább bizonyos fokig megnyilvánuljon az önmegtartóztatás szelleme.

11. Az itt említett asszonyok a régebbi magyarázók szerint a diákonusok feleségei. Valószínűbb azonban, hogy a diakonisszákról van szó, akik az Egyház szegénygondozásában vettek részt. Ezeket eleinte az idősebb özvegyek közül választották, s valószínűleg azonosak azokkal, akikről az 1Tim. 5,9-16. - ban van szó.

15-16. Amint a templomot az alapépítmény és az oszlopok tartják, úgy hordozza az Egyház üdvösségünk igazságainak csodálatos épületét. Középpontjában Krisztus megváltásának szent titka áll, melyet az Apostol ebben a himnuszszerű ritmikus szövegben foglal össze.