Pál apostol első levele Timóteushoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6.

1. A rabszolgák kötelességei. Mindazok, akik a rabszolgaság igájában görnyednek, tartsák gazdájukat teljes tiszteletben, hogy ne káromolja Isten nevét és tanításukat.
   
2. Akinek pedig hívő gazdája van, ne hanyagolja el kötelességét vele szemben azért, mert testvére, hanem annál szívesebben szolgáljon neki, mert hívő, mert Isten előtt kedves és a javát akarja. Ezt tanítsd, erre buzdíts!
   
3. Óvás a kapzsiságtól. Ha valaki ellenkezőt tanít, s nem követi Urunk Jézus Krisztus üdvös igéit és az istenes tanítást,
   
4. az elvakult és semmit sem ért. Fölösleges kérdéseken és szavakon nyargal, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszhiszemű gyanúsítás
   
5. és zavart eszű, igazság híján lévő emberek torzsalkodása származik, akik jövedelmi forrásnak tekintik az istenfélő életet.
   
6. Mindenesetre az istenfélő élet bőséges nyereség forrása, ha megelégedés kíséri.
   
7. Hiszen semmit sem hoztunk e világra, s nem is vihetünk el semmit.
   
8. Ha ennivalónk és ruhánk van, elégedjünk meg vele.
   
9. Aki meg akar gazdagodni, kísértésbe esik, (az ördög) kelepcéjébe, és sok oktalan meg káros kívánságba, melyek romlásba és kárhozatba döntik az embert.
   
10. Minden baj gyökere ugyanis a pénz vágya. Néhányan törik magukat utána, ezért a hittől elpártoltak és sok bajba keveredtek.
    
11. Timóteus legyen példakép. Te azonban, Isten embere, menekülj ezektől! Törekedjél inkább igaz lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre.
    
12. Vívd meg hit jó harcát! Szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást.
    
13. Parancsolom neked Isten nevében, aki mindennek életet ad, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett az igaz hitvallás mellett:
    
14. tartsd meg a parancsot bűntelenül és feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig.
    
15. Az ő eljövetelét a boldog és egyedüli Uralkodó, a királyok Királya és az uralkodók Ura valósítja meg,
    
16. aki egyedül halhatatlan, s megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat: tisztelet neki és örök hatalom! Amen.
    
17. E világ gazdagainak hagyd meg, hogy ne kevélykedjenek, és ne bizakodjanak a bizonytalan vagyonban, hanem az (élő) Istenben, aki bőven megad nekünk mindent megélhetésünkre.
    
18. Legyenek jótékonyak, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak.
    
19. Így biztos alapot gyűjthetnek a jövőre, és elnyerik az igaz életet.
    

    Befejezés

20. Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset! Kerüld az istentelen, üres fecsegést és az áltudomány ellentmondásait.
    
21. Vannak, akik ezeket vallják és el is tévelyedtek a hittől.
    Kegyelem veletek! (Amen.)

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6.

12. Timóteus püspökké szentelése alkalmával a papok és a nép előtt ünnepélyes hitvallást tett, ahogy ma is történik a püspökszentelésnél.

20. Az áltudomány, görögül gnosis, a későbbi gnosztikus eretnekség első jelentkezése.