Pál apostol második levele a tesszalonikaiakhoz
Fejezetek:
1,
2,
3.
Különböző intelmek
- Imádság az apostolért. Egyébként, testvérek, imádkozzatok értünk,
hogy az Úr igéje terjedjen és dicsőségre jusson, mint nálatok is,
- s hogy megszabaduljunk a kellemetlen és gonosz emberektől. A hit ugyanis
nem mindenkié.
- Az Úr azonban hűséges: ő megerősít titeket és megőriz a gonosztól.
- Bízom az Úrban, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni, amit meghagytunk.
- Az Úr vezérelje szíveteket Isten szeretetére és Krisztus türelmére.
- Óvás a tétlenségtől. Urunk Jézus Krisztus nevében meghagyjuk
nektek, testvérek, hogy kerüljetek minden olyan testvért, aki rendetlen
életet és, s nem követi, amit hagyományként tőlünk kapott.
- Tudjátok magatok is, hogyan kell minket követni. Hiszen nem éltünk
köztetek rendetlenül.
- Senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal
megdolgoztunk érte, hogy egyikteknek se legyünk terhére.
- Nem mintha nem lett volna jogunk rá, hanem hogy példát adjunk nektek
követésünkre.
- Amikor ugyanis nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar
dolgozni, ne is egyék.
- Hallottuk ugyanis, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak,
hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket.
- Az ilyeneknek meghagyjuk és buzdítjuk őket az Úr Jézus Krisztusban, hogy
nyugodt munkával keressék kenyerüket.
- Ti pedig, testvérek, ne fáradjatok el a jócselekedetekben.
- Ha valaki nem engedelmeskednék a levélben írt tanításnak, azt jegyezzétek
meg, s kerüljétek társaságát, hadd eszméljen magára.
- De ne bánjatok vele mint ellenséggel, hanem feddjétek meg mint testvért.
Befejezés
- A békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények közt békét. Az Úr
legyen mindnyájatokkal.
- Itt a saját kezű köszöntésem: Pál. Minden levelet így írok alá: ez a
kézírásom.
- A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal. (Amen.)
Fejezetek:
1,
2,
3.
2. A kellemetlen és gonosz emberek a zsidók, akik mindenütt üldözik őt.
6-15. A tesszalonikaiak túlságosan sokat foglalkoztak Krisztus második eljövetelének kérdésével és ez lelki nyugtalanságot okozott köztük, elhanyagolták állapotbeli kötelességüket és tétlenségben éltek. Az Apostol fölhívja figyelmüket a munka kötelességére.