Pál apostol levele a galatákhoz
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6.
Az apostol tanítása a megigazulásról
- A megigazulás a hitből ered. Ti oktalan galaták! Ki igézett meg
titeket, (hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak) titeket, akiknek a
szeme elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust?
- Csak azt akarom tőletek megtudni: a törvény tettei által kaptátok a
Lelket, vagy a hit elfogadása által?
- Annyira oktalanok vagytok, hogy amit lélekkel kezdtetek, most
testben akarjátok bevégezni?
- Hiába éltétek át mindezt? Hátha csakugyan hiába!
- Aki tehát a Lelket adja nektek s csodákat művel köztetek, a törvény
tettei alapján teszi, vagy a hit elfogadása által?
- Ábrahám példája. Ugyanúgy áll a dolog mint Ábrahámnál: "Hitt
Istennek s ez megigazulására szolgált."
- Értsétek meg tehát, hogy aki hisz, az Ábrahám fia.
- Mivel pedig az Írás előre látta, hogy Isten a hit által teszi
megigazultakká a pogányokat, előre hirdette Ábrahámnak: "Benned
részesül áldásban minden nemzet."
- Eszerint azok, akik hisznek, áldásban részesülnek a hívő
Ábrahámmal.
- Azok viszont, akik a törvény tetteire támaszkodnak, átok alatt
állnak. Meg van ugyanis írva: "Átkozott mindaz, aki hüségesen meg nem
tartja, ami a törvény könyvében áll."
- Ebből nyilvánvaló, hogy a törvény által senki meg nem igazul Isten
előtt, mert: "Az igaz a hitből él."
- A törvény azonban nem a hitből van, hanem: "Aki teljesíti, élni
fog általa."
- Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor az átok
hordozójává lett értünk. Hiszen ez is meg van írva: "Átkozott mindaz,
aki a fán függ."
- Így szállt az Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a
pogányokra, hogy a hit által elnyerjük a Lélek ígéretét.
- Testvérek! Emberi szokásra hivatkozom. Valakinek jogerős
végrendeletét senki sem érvénytelenítheti, s nem változtahat rajta.
- Nos, az ígéret Ábrahámnak és utódjának szólt. Nem így olvassuk:
"utódainak", többes számban, hanem egyes számban: "utódodnak", aki
Krisztus.
- Ezzel azt akarom mondani: az Isten által korábban jogerőre emelt
végrendeletet a négyszázharminc esztendővel később adott törvény nem
érvényteleníti, hogy ígéret semmissé váljék.
- Ha ugyanis a törvényből származnék az örökség, akkor nem az
ígéretből. Ábrahámot viszont az ígéret alapján ajándékozta meg Isten.
- A törvény rendeltetése. Mire való tehát a törvény? A
törvényszegések végett lépett érvénybe, míg el nem jön az utód, akinek
az ígéret szólt. Angyalok által lépett érvényvbe, közvetítő útján.
- A közvetítő azonban nem csak egynek a közvetítője, az Isten pedig
egy.
- Ellentétben áll tehát a törvény Isten ígéreteivel? Semmi esetre
sem! Akkor származnék a megigazulás valóban a törvényből, ha volna
életerő a törvényben.
- De az Írás mindent a bűn alá foglalt, hogy az ígéretben Jézus
Krisztus hite által részesüljenek a hívők.
- Mielőtt a hit elérkezett volna, a törvény fogott össze és őrzött
minket a hit számára, amelynek kinyilatkoztatása a jövőre várt.
- Így a törvény Krisztushoz vezető nevelőnkké lett, hogy a hit által
igazuljunk meg.
- A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelő keze alól.
- Isten fiai vagytok ugyanis mindnyájan a Krisztus Jézusbe vetett
hit által.
- Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra,
Krisztust öltöttétek magatokra.
- Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy
nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.
- Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret
szerint örökösök.
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6.
1-29. Szent Pál a megigazulásról szóló tanítását a galaták személyes tapasztalatából, Ábrahám példájából és a törvény rendeltetéséből bizonyítja.
1-5. A galaták tapasztalatból tudják, hogy a Szentlélek kegyelmét nem a mózesi törvény megtartásáért, hanem a Krisztusba vetett hit által kapták.
6-9. Ábrahám az isteni ígéretekbe vetett hit által igazult meg, utódai is csak ezen az úton juthatnak a megigazulásra. Akik hisznek Krisztusban, azok Ábrahám fiai és az isteni áldás, vagyis a messiási üdvösség örökösei.
6. Ter. 15,6.
8.Ter. 12,3.
10-14. Az ember saját erejéből nem képes maradéktalanul megtartani Isten törvényét. Ha tehát a törvény megtartásával akarja elérni a megigazulást, tapasztalnia kell, hogy a bűn átka nehezedik rá és ez megbénítja jóratörekvésében. A bűn átkától csak Krisztus kereszthalála szabadítja meg az emberiséget.
10. MTörv. 27,26.
11. Hab. 2,4.
12. Lev. 18,5.
13. MTörv. 21,23.
15-18. Ha valamely jogerős emberi intézkedés nem változtatható meg, mennyivel inkább változtathatatlan Isten ígérete. Isten ígéretét a mózesi törvény sem érvényteleníti. Az isteni áldás tehát nem a törvényből, hanem Isten ígéretéből fakad.
19-22. A törvénynek az isteni üdvtörténetben alárendelt szerepe van. Az emberi gyengeség miatt inkább csak a bűn elszaporodását okozta, s ezért egyre szükségesebbé tette a megváltást. Ezenkívül a törvényt közvetítő útján adta Isten, a messiási üdvösség ígéretét viszont közvetítő nélkül.
23-29. A törvény érdeme az, hogy megőrizte a zsidóság hitét az egy igaz Istenben, és ébren tartotta a Megváltó utáni vágyat. Mivel az isteni ígéret Krisztusban beteljesült, a törvény elvesztette jelentőségét. - Kol. 3,9-10