A KIRÁLYOKRÓL ÍRT II. KÖNYV
- És elküldött a király, és hozzá gyûltek Júdának és Jeruzsálemnek minden vénei.
- És felment a király az Úr házába, és Júdából minden férfi és Jeruzsálem minden lakosa vele volt; a papok, a próféták és az egész nép kicsinytõl fogva nagyig. És minden beszédét elolvasá elõttök a szövetség könyvének, a mely megtaláltatott az Úr házában.
2 Krón. 34,30.
- És oda állott a király az emelvényre, és kötést tõn az Úr elõtt, hogy õk az Urat akarják követni, és az õ parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívbõl és lélekbõl megõrizni, és beteljesíteni e szövetség beszédeit, a melyek meg vannak írva abban a könyvben; és ráállott az egész nép a kötésre.
5 Móz. 26,17.,
5 Móz. 26,19.
- És megparancsolá a király Hilkiának, a fõpapnak és a másod rendbeli papoknak és az ajtóõrizõknek, hogy az Úr templomából hordjanak ki minden edényt, a melyet a Baálnak, az Aserának és az egész mennyei seregnek csináltak, és megégeté azokat Jeruzsálemen kivül és Kidron völgyében, és azok hamvait + Béthelbe vivé.
2 Kir. 21,2.,
2 Kir. 21,11.,
1 Kir. 12,28.,
1 Kir. 12,29.,
1 Kir. 16,30.,
1 Kir. 16,33.
- És kiirtá a bálvány papokat is, a kiket Júda királyai állítottak be, hogy a magaslatokon tömjénezzenek Júda városaiban és Jeruzsálem körül, és mindazokat is, a kik a Baálnak, a napnak, holdnak, égi jeleknek és az egész mennyei + seregnek tömjéneztek.
2 Kir. 16,3.,
2 Kir. 16,4.,
2 Kir. 21,2.,
2 Kir. 21,5.,
2 Kir. 21,7.,
2 Kir. 23,11.,
2 Krón. 33,5.,
2 Krón. 33,7.
- Kivivé az Úr házából az Aserát is Jeruzsálemen kivül a Kidron patakja mellé, és megégeté azt a Kidron völgyében, és porrá zúzta, és annak porát a község temetõhelyére hinté.
2 Kir. 23,16.,
2 Krón. 34,4.
- És lerontá a férfi paráznák házait, a melyek az Úr háza mellett voltak, és a melyekben az asszonyok kárpitokat szõttek az Aserának.
1 Kir. 14,24.,
1 Sám. 2,22.
- És behozatta az összes papokat Júda városaiból, és megfertéztette a magaslatokat, a melyeken a papok tömjéneztek, Gebától egész Beersebáig, és lerontotta a kapuk mellett levõ magaslatokat is, a melyek Józsuénak, a város fejedelmének kapuja elõtt voltak balkéz felõl, a város kapujában.
1 Kir. 15,22.
- De a magaslatok papjai soha sem áldoztak az Úr oltárán Jeruzsálemben, hanem a kovásztalan kenyeret az õ atyjokfiai között ették.
- Megfertõztette a Tófetet, a Hinnom fiainak völgyében, hogy senki az õ fiát, vagy leányát át ne vihesse a tûzön Moloknak.
3 Móz. 20,2.,
2 Krón. 33,6.
- És eltávolította a lovakat, a melyeket Júda királyai a napnak szenteltek az Úr házának bemenetelénél, a Nátán-Mélek udvari szolga háza mellett, a mely a Pharvarimban volt, és a nap szekereit tûzzel elégette.
2 Kir. 23,5.,
2 Krón. 33,5.
- És az oltárokat, a melyek az Akház palotájának tetején voltak, a melyeket a Júda királyai csináltak, és azokat az oltárokat is, a melyeket Manasse csinált volt az Úr házának mindkét pitvarában, lerontotta a király, és lehányván, porukat a Kidron patakjába szóratta.
2 Kir. 21,5.
- Azokat a magaslatokat is megfertõztette a király, a melyek Jeruzsálem elõtt voltak az Olajfák hegyének jobbfelõl levõ oldalán, a melyeket még Salamon, az Izráel királya épített volt Astóretnek, a Sídonbeliek útálatosságának, és Kámósnak, a Moábiták útálatosságának, és Milkómnak, az Ammon fiai útálatosságának.
1 Kir. 11,7.,
1 Kir. 11,8.
- És összetörte az oszlopokat és kivágatta az Aserákat, és azok helyeit embercsontokkal töltötte meg.
2 Móz. 23,24.
- Még az oltárt is, a mely Béthelben volt, a magaslatot, a melyet Jeroboám, a Nébát fia csinált, a ki vétekbe ejté az Izráelt, - azt az oltárt is és azt a magaslatot is letörte, és a magaslatot felégette, porrá tette, és az Aserát megégette.
1 Kir. 12,28.,
1 Kir. 12,33.,
1 Kir. 13,2.
- És körültekintett Jósiás, és meglátta a sírokat, a melyek ott a hegyen voltak, és elküldött és elhozatta a csontokat a sírokból, és megégette az oltáron, és megfertõztette azt az Úr beszéde szerint, a melyet mondott volt az Isten embere, a ki e dolgot megjövendölte volt.
1 Kir. 13,2.
- És monda: Miféle síremlék ez, a melyet látok? És felelének néki a város férfiai: Az Isten emberének sírja ez, a ki Júdából jött volt és mindezeket megjövendölte a Béthelbeli oltár felõl, a miket most cselekedtél.
1 Kir. 13,1.,
1 Kir. 13,2.,
1 Kir. 13,29.,
1 Kir. 13,30.
- És monda: Hagyjatok békét néki, és senki meg ne mozdítsa az õ tetemeit. És megmentették az õ tetemeit annak a prófétának a tetemeivel együtt, a ki Samariából jött volt.
1 Kir. 13,11.,
1 Kir. 13,13.,
1 Kir. 13,32.
- És lerontotta Jósiás a magaslatok minden házát is, a melyek Samária városaiban voltak, a melyeket az Izráel királyai csináltak volt, hogy az Urat haragra ingereljék, és épen úgy cselekedett azokkal mindenekben, a mint Béthelben cselekedett.
2 Krón. 34,3.,
2 Krón. 34,7.
- És megáldozta a magaslatok összes papjait, a kik ott voltak, az oltárokon, és emberi csontokat égetett + meg azokon, és úgy tért vissza Jeruzsálembe.
2 Kir. 23,5.,
1 Kir. 13,2.
- És parancsolt a király az egész népnek, és monda: Ünnepeljetek páskhát az Úrnak, a ti Istenteknek, a mint meg van írva e szövetség könyvében;
2 Móz. 12,3.,
2 Móz. 12,17.
- Mert nem szereztetett olyan páskha a birák idejétõl fogva, a kik az Izráelt ítélték, sem pedig az Izráel és a Júda királyainak minden idejében,
2 Krón. 35,1.,
2 Krón. 35,19.
- Hanem csak Jósiás király tizennyolczadik esztendejében szereztetett ilyen páskha az Úrnak Jeruzsálemben.
- És kivesztette Jósiás király az ördöngösöket és a titokfejtõket, a teráfokat és a bálványokat, és mindazokat az útálatosságokat, a melyek láttattak Júda földjén és Jeruzsálemben, hogy helyreállítsa a törvény beszédit, a melyek meg valának írva a könyvben, a melyet + Hilkia pap talált meg az Úr házában.
2 Krón. 33,6.,
2 Kir. 22,8.
- Nem is volt õ hozzá hasonló király õ elõtte, a ki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívébõl és teljes lelkébõl és teljes erejébõl, Mózesnek minden törvénye szerint; de utána sem támadott hozzá hasonló.
2 Kir. 18,5.,
2 Krón. 32,25.
- De az Úr még sem szünt meg az õ megbúsult nagy haragjától, a melylyel megharagudott volt Júdára mindazokért a bosszantásokért, a melyekkel bosszantotta õt Manasse.
2 Kir. 21,11.,
2 Kir. 21,16.
- Mert azt mondá az Úr: Júdát is elvetem szemem elõl, mint ahogy az Izráelt elvetettem, és megútálom ezt a várost, a melyet választottam, Jeruzsálemet, és ezt a házat is, + a melyrõl azt mondottam volt: Ott legyen az én nevem!
2 Kir. 17,6.,
2 Kir. 17,18.,
1 Kir. 9,3.,
1 Kir. 9,8.
- Jósiásnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
2 Krón. 34,1.,
2 Krón. 35,20.
- Az õ idejében jött fel Faraó-Nékó, az égyiptomi király Assiria királya ellen az Eufrátes folyóvize mellé. És Jósiás király eleibe ment, de az megölte õt Megiddóban, a mint meglátta õt.
2 Krón. 35,20.
- És az õ szolgái szekérre tévén õt, halva vitték el Megiddóból és Jeruzsálembe hozván, eltemeték õt az õ sírboltjába. A föld népe pedig vevé Joákházt, + a Jósiás fiát, és felkenvén õt, királylyá tevé az õ atyja helyett.
Zak. 12,11.,
2 Krón. 36,1.
- Huszonhárom esztendõs volt Joákház, mikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben, és az õ anyjának neve Hamutál, a Libnabeli Jeremiás leánya.
- És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt mind a szerint, a mint az õ atyái cselekedtek volt.
2 Kir. 16,2.,
2 Kir. 16,4.
- De Faraó-Nékó bilincsekbe verte õt Riblában, Hámát földjén, a mikor Jeruzsálemben királylyá lett; és az országra adót vetett, száz tálentom ezüstöt és egy tálentom aranyat.
2 Kir. 23,29.,
Ezék. 19,4.,
Ezék. 19,9.
- És Faraó-Nékó Eliákimot, a Jósiás fiát tette királylyá, az õ atyja, Jósiás helyett, és nevét Joákimra változtatta; Joákházt pedig magával vivé, és az Égyiptomba megérkezvén, ott hala meg.
- Az ezüstöt és az aranyat megadta ugyan Joákim a Faraónak, de az országot sarczoltatta meg, hogy megadhassa az ezüstöt a Faraó parancsolata szerint; a föld népe közül mindenkitõl az õ értéke szerint hajtott be ezüstöt és aranyat, hogy Faraó-Nékónak adja.
- Joákim huszonöt esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az õ anyjának neve Zébuda, a Rúmabeli Pedája leánya.
- És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt mind a szerint, a mint az õ atyái cselekedtek.
2 Kir. 23,32.,
2 Kir. 21,2.,
2 Kir. 21,9.