BIRÁK KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.

  1. Az Izráel fiai pedig újra gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei elõtt, azért az Úr õket a Filiszteusoknak kezébe adá negyven esztendeig.
  2. És élt ebben az idõben egy férfiú Czórából, a Dán nemzetségébõl való, névszerint Manoah, kinek felesége magtalan volt, és nem szült.
  3. És megjelent az Úrnak angyala az asszonynak, és monda néki: Ímé most magtalan vagy, és nem szültél; de terhes leszesz, és fiat szülsz.
    1 Móz. 17,17., 1 Móz. 17,19., 1 Móz. 25,21., 1 Sám. 1,2., 1 Sám. 1,5., 1 Sám. 1,19., Luk. 1,5., Luk. 13,17.
  4. Azért most megójjad magad, és ne igyál se bort, se más részegítõ italt, és ne egyél semmi tisztátalant.
    4 Móz. 6,2., 4 Móz. 6,3., 3 Móz. 11,43.
  5. Mert íme terhes leszesz, és fiat szülsz, és beretva ne érintse annak fejét, mert Istennek szenteltetett lesz az a gyermek anyjának méhétõl fogva, és õ kezdi majd megszabadítani Izráelt a Filiszteusok kezébõl.
    4 Móz. 6,5., 1 Sám. 1,11.
  6. És elment az asszony, és elbeszélte ezt férjének, mondván: Istennek egy embere jöve hozzám, kinek tekintete olyan volt, mint az Isten angyalának tekintete, igen rettenetes, úgy hogy meg sem mertem kérdezni, hogy honnan való, és õ sem mondotta meg nékem a nevét.
  7. És monda nékem: Ímé terhes leszesz, és fiat fogsz szülni; azért most se bort, se más részegítõ italt ne igyál, és semmi tisztátalant ne egyél, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek, anyja méhétõl fogva halála napjáig.
  8. Manoah pedig az Úrhoz könyörgött, és monda: Kérlek, Uram! az Istennek amaz embere, a kit küldöttél volt, hadd jõjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg minket, hogy mit cselekedjünk a születendõ gyermekkel.
  9. És meghallgatá az Isten Manoah kérését, mert az Istennek angyala megint eljött az asszonyhoz, mikor az a mezõn ült, és az õ férje Manoah nem volt vele.
  10. Akkor az asszony elsietett, és elfutott, és elbeszélé férjének, és monda néki: Ímé megjelent nékem az a férfiú, a ki a multkor hozzám jött.
  11. És felkelt, és elment Manoah az õ felesége után, és mikor odaért ahhoz a férfiúhoz, monda néki: Te vagy-é az a férfiú, a ki ez asszonynyal beszéltél? És monda: Én vagyok.
  12. És monda Manoah: Ha beteljesedik ígéreted, miként bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjék õ?
  13. Az Úrnak angyala pedig monda Manoáhnak: Mindentõl, a mit csak mondottam az asszonynak, õrizkedjék.
  14. Mindabból, a mi csak a bortermõ szõlõbõl származik, ne egyék, és bort és más részegítõ italt ne igyék, és semmi tisztátalant ne egyék. Mindazt, a mit parancsoltam néki, tartsa meg.
  15. És monda Manoah az Úr angyalának: Kérlek, hadd tartóztassunk meg téged, hogy készítsünk néked egy kecskegödölyét.
  16. De az Úrnak angyala így szólt Manoáhhoz: Ha megmarasztasz is, nem eszem kenyeredbõl, és ha áldozatot készítesz, az Úrnak áldozd azt. Mert Manoah nem tudta, hogy az Úrnak angyala vala.
  17. És monda Manoah az Úr angyalának: Kicsoda a te neved, hogy ha majd beteljesedik a te beszéded, tisztességgel illethessünk téged.
  18. És monda néki az Úrnak angyala: Miért kérdezõsködöl nevem után, a mely olyan csodálatos?
  19. Mikor aztán Manoah a kecskegödölyét és ételáldozatot vette, és megáldozá azt egy sziklán az Úrnak: csodadolgot cselekedék Manoahnak és feleségének szeme láttára:
  20. Tudniillik, mikor a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az oltár lángjában felszállott az Úrnak angyala. Mikor pedig ezt meglátták Manoah és az õ felesége, arczczal a földre borultak.
  21. És többé nem jelent meg az Úrnak angyala Manoáhnak és feleségének. Ekkor tudta meg Manoah, hogy az Úrnak angyala volt az.
  22. És monda Manoah az õ feleségének: Meghalván meghalunk, mert az Istent láttuk.
    2 Móz. 33,20., 5 Móz. 5,26.
  23. Akkor monda néki az õ felesége: Ha meg akart volna ölni az Úr minket, nem fogadta volna el kezünkbõl az egészen égõáldozatot és az ételáldozatot, és nem mutatta volna nékünk mindezeket, sem pedig nem hallatott volna velünk ilyeneket.
  24. És szült az asszony fiat, és nevezé annak nevét Sámsonnak, és felnevekedék a gyermek, és megáldá õt az Úr.
    Zsid. 11,32.
  25. És kezdé az Úrnak lelke õt indítani a Dán táborában, Czóra és Estháol között.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.