MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE A TÖRVÉNY SUMMÁJA
- És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat!
- Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.
2 Móz. 19,5.
- Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, a kik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan és élünk.
- Színrõl színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tûz közepébõl.
- (Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az idõben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tûztõl féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván:
2 Móz. 19,16.,
2 Móz. 20,18.
- Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földébõl, a szolgálatnak házából.
2 Móz. 20,2.,
Zsolt. 81,11.
- Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.
- Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
3 Móz. 26,1.
- Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltõn szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyûlölnek;
5 Móz. 4,15.,
5 Móz. 4,16.,
2 Móz. 20,5.,
Jer. 32,18.
- De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.
- Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi.
3 Móz. 19,12.,
Mát. 5,33.,
Mát. 5,34.
- Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, a miképen megparancsolta + néked az Úr, a te Istened.
2 Móz. 35,2.,
2 Móz. 35,3.,
4 Móz. 15,32.,
4 Móz. 15,36.,
2 Móz. 20,10.,
2 Móz. 20,11.
- Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat.
2 Móz. 23,12.,
2 Móz. 35,2.,
3 Móz. 23,3.
- De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémû barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;
1 Móz. 2,2.
- És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erõs kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.
5 Móz. 6,21.
- Tiszteld atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; + hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked.
3 Móz. 19,3.,
Mát. 15,4.,
Eféz. 6,2.,
Eféz. 6,3.
- Ne ölj.
Mát. 5,21.,
Mát. 5,22.
- És ne paráználkodjál.
Mát. 5,27.,
Mát. 5,28.
- És ne lopj.
2 Móz. 20,15.
- És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanubizonyságot.
5 Móz. 19,16.,
5 Móz. 19,21.
- És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé.
2 Móz. 20,17.
- Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tûz, a felhõ és a homályosság közepébõl nagy felszóval, és nem többet; és felírá azokat két kõtáblára, + és adá azokat nékem.
2 Móz. 19,16.,
2 Móz. 19,20.,
2 Móz. 31,18.,
2 Móz. 32,15.,
2 Móz. 32,16.,
2 Móz. 32,19.
- És lõn, mikor a szót a setétség közepébõl halljátok vala, és a hegy tûzzel ég vala, hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével;
- És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az õ dicsõségét és nagyságát; és az õ szavát hallottuk a tûznek közepébõl; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.
- Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tûz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!
- Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tûznek közepébõl szóló élõ Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna?
Bir. 13,22.
- Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük.
2 Móz. 20,19.
- És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala.
- Vajha így maradna az õ szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden idõben, hogy jól legyen dolguk nékik és az õ gyermekeiknek mindörökké!
Zsolt. 81,14.
- Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba.
- Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre tanítsd meg õket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok néktek örökségül.
- Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra.
Péld. 4,26.,
Péld. 4,27.
- Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok.