HABAKUK PRÓFÉTA KÖNYVE
Fejezetek: 1, 2, 3.
- Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint.
- Uram, hallám, a mit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességrõl!
- Isten a Témán felõl jön, és a Szent a Párán hegyérõl. Szela. Dicsõsége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld.
5 Móz. 33,2.
- Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellõle; és ott van az õ hatalmának rejteke.
- Elõtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.
- Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az õ ösvényei örökkévalók!
- Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai!
- A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bõszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?
- Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt.
Józs. 3,16.
- Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait.
- A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétõl és ragyogó kopjád villanásától.
Józs. 10,12.,
Józs. 10,13.
- Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.
- Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a fõt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!
- Saját dárdájával vered át az õ vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt.
- Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.
- Hallám és reszket a bensõm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.
- Mert a fügefa nem fog virágozni, a szõlõkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.
- De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben.
- Az Úr Isten az én erõsségem, hasonlókká teszi lábaimat a nõstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet!
Zsolt. 18,34.
Fejezetek: 1, 2, 3.