NÁHUM PRÓFÉTA KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3.

Pusztító jön fel ellened; õrizd a várat, nézzed az útat, erõsítsd derekadat, keményítsd meg erõdet igen.
Mert helyreállítja az Úr Jákób büszkeségét, mint Izráel büszkeségét; mert rablók rabolták ki õket, csemetéiket pedig kivágták.
Ésa. 10,12.
Vitézeinek pajzsa veres, katonáinak ruházata bíborszínû, hadiszekere aczéltûzben ragyog fegyverkezése napján, és a dárdákat rengetik.
Az utczákon robognak a szekerek, összeütköznek a piaczokon; tekintetök mint a fáklyák, futkosnak mint a villámok.
Emlegeti vitézlõ hõseit; ingadoznak lépéseikben, sietnek a kõfalra, és felállíttatik a védõsáncz.
A folyóvizek kapui megnyílnak, és a palota megrendül.
De elvégeztetett: felfedik, elvitetik, és szolgálói keseregnek, mint nyögõ galambok, mellöket vervén.
Pedig Ninive olyan, mint a bõvizû tó, eleitõl fogva: mégis futnak õk. Álljatok meg, álljatok meg! De vissza se tekint senki.
Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat; száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden drága edényben.
Feldúlva, széthányva, kifosztatva! Szíve megolvadt, a térdek reszketnek, fájdalom van egész derekában, és mindnyájok arcza elvesztette pirosságát.
Hol van az oroszlánok tanyája, és az oroszlán-kölyköknek ama legelõje, a hová járt a nõstény- és hímoroszlán, az oroszlán-kölyök, és nem volt a ki elriaszsza?
Az oroszlán torkig valót ragadozott kölykeinek, és fojtogatott nõstényeinek, és megtöltötte barlangjait zsákmánynyal, tanyáit pedig prédával.
Ímé rád török, azt mondja a Seregek Ura, és füstté égetem szekereit. Oroszlán-kölykeidet kard emészti meg, és kiirtom e földrõl zsákmányodat, és nem hallatszik többé követeidnek szava.