ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
- Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzõknek, a kik gonoszt jegyeznek,
Mát. 23,13.,
Mát. 23,29.
- Hogy elriaszszák a gyöngéket a törvénykezéstõl, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az õ prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek.
Ámós. 2,6.,
Ámós. 8,6.,
Mik. 2,9.
- S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövõ pusztulásnak napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsõségeteket?
Ésa. 7,17.,
Ésa. 7,20.,
Mik. 7,4.,
Luk. 12,20.
- Bizony csak: a foglyok alá hanyatlanak és a megölettek alá hullanak; mind ezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
- Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az õ kezében az én búsulásom!
- Istentelen nemzetség ellen küldtem õt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát.
- De õ nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert õ pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket.
Zak. 1,15.,
Jer. 50,28.,
Jer. 50,29.,
Jer. 51,24.,
Jer. 51,25.,
Zsolt. 137,9.,
2 Kir. 18,24.,
2 Kir. 18,33.
- Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é?
- Nem úgy megvettem-é Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, mint Arphádot? És Samariát, mint Damaskust?
2 Kir. 18,34.,
2 Kir. 18,35.,
2 Kir. 17,6.,
2 Kir. 16,9.
- Miképen megtalálta volt kezem a bálványok országait, holott pedig több faragott képük volt, mint Jeruzsálemnek és Samariának,
Ésa. 36,18.,
Ésa. 36,19.
- Avagy a mint cselekedtem Samariával és az õ bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és bálványképeivel?
- Ezért ha majd elvégezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét.
Ésa. 10,7.,
Jer. 50,18.
- Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem ezt és bölcseségemmel, mivel okos vagyok; elvetettem sok népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erõs, a magasan ülõket;
- És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily könnyen elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is!
- Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fûrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki õt felemelé, és a pálcza felemelné azt, a mi nem fa!
Ésa. 10,5.,
Ésa. 10,6.,
Ésa. 45,9.,
Ésa. 64,8.,
Róm. 9,20.,
Róm. 9,21.
- Azért az Úr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget bocsát, és az õ dicsõsége alatt égés ég, miként a tûz égése;
- És lészen Izráel világossága tûz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti gazzát és tövisét egy napon;
- Az õ erdejének és kertjének ékességét pedig lelkétõl mind testéig megemészti, és lesorvad, mint a sorvadozó;
Zak. 11,1.,
Zak. 11,2.
- Erdõje fáinak maradéka kicsiny lészen, és azokat egy gyermek is felírhatja!
- És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és a ki megmaradt Jákób házából, az õt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hûségesen;
- A maradék megtér, a Jákób maradéka az erõs Istenhez.
Róm. 11,5.
- Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal!
Ésa. 28,5.,
Róm. 9,27.
- Mert elvégezett pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön.
- Azért így szól az Úr, a seregeknek Ura: Ne félj népem, Sionnak lakosa, az Assiriabeli királytól! bár botjával megver tégedet és pálczáját felemeli rád, miként Égyiptom egykoron;
- Mert még csak egy kevés idõ van: és elfogy búsulásom és haragom az õ megemésztésökre lészen!
Agge. 2,7.,
Agge. 2,21.,
Agge. 2,22.
- És a seregeknek Ura ostort emel õ ellenök, miként a Midián levágatása idején az Oreb kõszikláján, és pálczáját a tenger fölé emeli, mint Égyiptomban egykoron.
2 Móz. 14,27.,
2 Móz. 14,28.,
Bir. 7,25.,
Ésa. 9,4.
- És lesz ama napon: eltávozik az õ terhe válladról és igája nyakadról, és megromol az iga a kövérségnek miatta.
- Ajjáthba jõ, Migronba átsiet, Mikhmásnál rakja le hadakozó szerszámait;
- Átmennek a szoroson, Gébában lesz hálóhelyünk; megrémül Ráma, Gibea, Saulnak városa elfut.
1 Sám. 10,26.
- Kiálts Gallim leánya, és vedd füleidbe Laisa, és szegény Anathóth!
- Madména megindul, Gébim lakosai mentik övéiket;
- Még Nóbba megyen ma, hogy ott megálljon, és emeli már kezét Sion leányának hegye és Jeruzsálemnek halma ellen!
- De ímé az Úr, a seregeknek Ura: levagdalja az ágakat rémítõ hatalommal, és a magas termetûek kivágattatnak, és a magasságosak megaláztatnak;
- Az erdõ sûrû ágait levágja vassal, és megdõl a Libánon egy hatalmas által.
Zak. 11,1.,
Zak. 11,2.,
Ésa. 37,36.,
2 Kir. 19,35.