Péter apostol első levele

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

  1. Vessetek le tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést és minden rágalmat.
  2. Ragaszkodás Krisztushoz. Kívánkozzatok a szellemi, hamisítatlan tej után, akár az újszülött kisdedek, hogy általa növekedjetek az üdvösségre,
  3. hiszen már tapasztaltátok, hogy jó az Úr.
  4. Ha hozzá, az eleven kőhöz járultok, melyet emberek ugyan elvetettek, de Isten kiválasztott és megtisztelt,
  5. eleven kövek módjára ti is lelki templommá, szent papsággá épültök, hogy Jézus Krisztus által Istennek kedves lelki áldozatokat mutassatok be.
  6. Ezért mondja az Írás:
    "Íme választott, becses szegletkövet rakok le
    Sionban,
    S aki benne bízik, azt szégyen nem éri."
  7. Számotokra, hívők számára tehát érték; a hitetlenek számára azonban ez a kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett,
  8. s egyben a botlás kövévé és a botrány sziklájává. Ezek, mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük.
  9. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott titeket.
  10. Ti, akik valaha nem voltatok nép, most Isten népe vagytok; akik azelőtt nem nyertetek irgalmat, most irgalomra találtatok.
  11. Tiszta élet és jótettek. Szeretteim, mint vándorokat és hontalanokat intelek titeket: tartózkodjatok a testi kívánságoktól, melyek a lélek ellen küzdenek.
  12. Viselkedjetek helyesen a pogányok között, hogy - bár azzal rágalmaznak, hogy gonosztevők vagytok - jótetteitek láttára magasztalják majd Istent látogatása napján.
  13. Engedelmesség a fölsőbbség iránt. Engedelmeskedjetek az Úr kedvéért minden emberi méltóságnak: akár a császárnak,
  14. mint legfölsőbbnek, akár a helytartónak, akiket ő küldött a gonosztevők megfenyítésére és a jók dicséretére.
  15. Istennek ugyanis az az akarata, hogy feddhetetlen élettel elnémítsátok az oktalanok tudatlanságát:
  16. szabad emberként, de nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának használják, hanem mint Isten szolgái.
  17. Mindenkit becsüljetek! A testvéri közösséget szeressétek! Istent féljétek! A császárt tiszteljétek!
  18. A rabszolgák kötelességei. Szolgák! Teljes tisztelettel engedelmeskedjetek gazdátoknak, nemcsak a jónak és engedékenynek, hanem a szigorúnak is.
  19. Értékes ugyanis, ha valaki Istenhez tartozása tudatában elviseli a bántalmat, bár igazságtalanul szenved.
  20. Mi dicsőség van abban, ha hibátokért tűritek el az arculverést? De ha jót cselekesztek és ugyanakkor türelmesen szenvedtek, ez értékes Isten előtt.
  21. Hiszen erre kaptatok hivatást, mert Krisztus is szenvedett értetek, példát hagyva nektek, hogy nyomdokaiba lépjetek.
  22. "Ő bűnt nem követett el,
    s szájában hamis szót nem találtak."
  23. Mikor szidalmazták, a szidalmat nem viszonozta, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem mindent az igazságos bíróra hagyott.
  24. Vétkeinket testén fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek és igaz életet éljünk. Ti az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg:
  25. olyanok voltatok ugyanis, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondozójához.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

4-5. A hívek lelki élete és üdvössége, mint alapra, Krisztusra épül. Krisztus és a hívek kegyelmi egységét az apostol lelki templomnak és szent papságnak nevezi, mert Krisztusban igaz életüknek lelki áldozatát mutatják be az Istennek. Ez a hívek egyetemes lelki papsága, ami különbözik a szentségi papságtól, mert a papság lelki hatalmát Krisztus nem a hívek közösségének, hanem az apostoloknak és ezek törvényes utódainak adta.

6. Esa. 28,16.

9. Az apostol a keresztényeket királyi papságnak nevezi a 1Pt. 2,4-5. vers értelmében.

10. A keresztény szabadság nem ment föl az állami és az erkölcsi törvények iránt való engerdelmességtől. Mint Isten szolgálata magába foglalja ezt az engedelmességet.

22. Esa. 53,9.

23. A Vulgáta az igazságos Bíró, vagyis Isten helyett, az "igazságtalan bíróról", Pilátusról beszél.