Pál apostol első levele Timóteushoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6.

  1. Óvás a tévtanítóktól. A Lélek azonban világosan mondja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, s megtévesztő szellemekre meg ördögi tanításra hallgatnak.
  2. Ezek képmutató hazudozók, akiknek megbélyegzett a lelkiismeretük.
  3. Tiltják a házasságkötést és bizonyos ételeket is, pedig ezeket Isten azért teremtette, hogy a hívők, akik fölismerték az igazságot, hálaadással fogyasszák.
  4. Hiszen Isten minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz,
  5. mert Isten igéje és az imádság megszenteli.

    Egyéni magatartás

  6. Példaadó élet. Ha ezt magyarázod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, mert annak a hitnek és helyes tanításnak igéi táplálnak, amelyet híven követtél.
  7. Vesd el a képtelen, vénasszonyos meséket, gyakorold magadat inkább az istenfélelemben.
  8. A test gyakorlásának ugyanis kevés a haszna, de az istenfélő élet mindenre jó, mert a jelen és a jövendő élet ígérete kíséri.
  9. Igaz beszéd ez és teljes hitelt érdemel.
  10. Hiszen ezért fáradunk és küszködünk, mert bízunk az élő Istenben, aki minden embernek, elsősorban a hívőknek üdvözítője.
  11. Ezt hirdesd, ezt tanítsd!
  12. Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, de légy is a hívek pédaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban.
  13. Amíg odaérek, legyen gondod a fölolvasásra, a buzdításra és a tanításra.
  14. El ne hanyagold a benned lévő kegyelmet, amit akkor kaptál, amikor elhangzott a prófétai szó és a presbiterek fejedre tették a kezüket.
  15. Ezekben gyakorold s ezeknek szenteld magadat, hogy haladásod mindenki előtt nyilvánvaló legyen.
  16. Ügyelj magadra és a tanításra. Légy állhatatos benne. Ha így teszel, magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segíted.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6.

5. Isten igéje az étel fölött elmondott asztali áldás, mely a Szentírás szavaiból áll.

14. Az Apostol eszébe juttatja Timóteusnak püspökké szentelésének kegyelmét. A kézföltételt elsősorban az Apostol végezte (2Tim. 1,6), de a jelenlévő papok is föltették kezüket Timóteusra. A prófétai szó vagy Timóteus kiválasztására vonatkozik és a Szentlélektől ihletett férfiak ajánlása volt, vagy a püspökszentelés imáit jelenti (1Tim. 1,18).