Péter apostol második levele

Fejezetek: 1, 2, 3.

1. A hamis tanítók sorsa. Akadtak azonban a nép között hamis próféták is, amint közöttetek is lesznek tévtanítók, akik kárhozatos eretnekségeket terjesztenek, megváltó Urukat megtagadják és gyors pusztulást zúdítanak magukra.
   
2. Számosan szegődnek társukul a kicsapongásban, és miattuk becsmérlik majd az igaz utat.
   
3. Kapzsiságukban hízelgő szavakkal ki is fosztanak majd titeket. De régóta készen áll már számukra az itélet: kárhoztatásuk nem alszik el.
   
4. Hiszen a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten, hanem sötét alvilági mélységekbe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az itéletig.
   
5. Nem kegyelmezett a régmult világnak sem, hanem csak Noét, az igazság hirnökét mentette meg hetedmagával, amikor az istentelenek világára zúdította a vízözönt.
   
6. A szodomaiak és gomorraiak városát is elhamvasztotta és végpusztulással böntette, intő például azok számára, akik a jövőben gonoszat tesznek.
   
7. De az igaz Lótot, akit a zabolátlan kicsapongók életmódja meggyötört, kimentette.
   
8. Az igaz ugyanis közöttük lakott, látta és hallotta őket, és jámbor lelkét napról-napra gyötörték gaztetteik.
   
9. Bizony ki tudja ragadni az Úr az istenfélőket a kísértésből, a gonoszakat viszont kínok közt tartja meg az ítélet napjára,
   
10. elsősorban azokat, akik tisztátalan testi vágyba merülve élnek és a felsőbbséget megvetik. Vakmerők és önhittek ők, akik nem átallják a magasztos lényeket káromolni,
    
11. noha az erőben és hatalomban kiválóbb angyalok nem hoznak ellenük az Úr előtt kárhoztató itéletet.
    
12. Ezek azonban, akárcsak a természettől elfogásra és levágásra szánt állatok, azt káromolják, amit nem ismernek. El is pusztulnak majd, éppúgy mint azok, és megkapják gonoszságuk jutalmát.
    
13. Élvezetnek tartják a mindennapos mulatozást: gyönyörökben szétfolyó piszok- és szennyfoltok, amikor veletek lakmároznak.
    
14. Szemük házasságtörő vággyal teli, és éhes a bűnre. Az ingatag lelkeket megtévesztik. Szívük kapzsiságra szokott. Az átok fiai ők!
    
15. Elhagyták az egyenes utat és eltévedtek. Bozor fiának, Bálámnak útját járják, aki igazságtalan bérre áhítozott, de meglakolt vétkéért.
    
16. A néma igavonó állat ugyanis emberi hangot hallatott és rosszalta a próféta istentelen viselkedését.
    
17. Elapadt források ők, vihartól hajszolt fellegek, akikre a sötét alvilág vár.
    
18. Hívsággal teli szavakat hangoztatva buja testi kívánságokra ingerlik azokat, akik csak a minap szabadultak ki a tévelygők közül.
    
19. Szabadságot igérnek nekik, maguk meg a romlottság rabjai. Annak rabja ugyanis mindenki, aki őt legyőzte.
    
20. Kijutottak ugyan a világ posványából, amikor Urunkat és Üdvözítőnket, Jézus Krisztust megismerték, de aztán újra elmerültek benne és hatalmába kerültek, úgyhogy utóbbi soruk rosszabb a korábinál.
    
21. Jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, mint hogy annak megismerése után eltérjenek a nekik adott szent törvénytől.
    
22. Találóan áll rájuk a közmondás:"Visszatér az eb ahhoz, amit kihányt", meg ez:"A megfürdött sertés pocsolyában hempereg."

Fejezetek: 1, 2, 3.

15. Bálám vétke az volt, hogy pénzért meg akarta átkozni a választott népet, bár Isten az ellenkezőt parancsolta (Szám. 22).

17. A hamis tanítók, mint az elapadt vizű kutak és az esőt nem hozó felhők, félrevezetik az embereket.

21. Az igazság útja a kereszténység, a szent törvény pedig a keresztény erkölcsi törvény.