Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint
- Az elveszett bárány.. Mindenféle vámos és bűnös jött hozzá, hogy
hallgassák.
- A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt: "Ez bűnösökkel
társalog és velük eszik", mondták.
- Erre a következô példabeszédet mondta nekik:
- "Ha valakinek közületek száz juha van és elveszt egyet, nem hagyja ott
a kilencvenkilencet a pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg
nem találja?
- Ha megtalálta, boldogan veszi vállára. Hazatérve összehívja barátait
és szomszédait és azt mondja nekik:
- Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.
- Mondom nektek: Éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérô
bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége
megtérésre.
- Az elveszett drahma.. Ha pedig egy asszonynak tíz drahmája van
és elveszt egy drahmát, nem gyújt-e világot, nem söpri-e ki házát s
keresi szorgalmasan, amíg meg nem találja?
- Ha megtalálta, összehívja barátnôit és szomszédait és azt mondja
nekik: Örüljetek velem, megtaláltam elveszett drahmámat.
- Mondom nektek: Éppen így örülnek majd Isten angyalai egy megtérô
bűnösnek."
A tékozló fiú.. Aztán tovább folytatta: "Egy embernek két fia
volt.
- A fiatalabb így szólt atyjához: Atyám, add ki az örökség nekem járó
részét.
- Az elosztotta köztük vagyonát. Néhány nap múlva a fiatalabb
összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapongó élettel
eltékozolta vagyonát.
- Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség ütött ki azon a vidéken, és
szűkölködni kezdett.
- Fogta magát, beszegôdött egy polgárhoz azon a vidéken. Az kiküldte
tanyájára, hogy ôrizze a sertéseket.
- Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de senkisem
adott neki belôle.
- Akkor magábaszállva így bánkódott: Hány béres dúskál ennivalóban
atyám (házában), én pedig itt éhen veszek!
- Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég
ellen és te ellened!
- Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé
fogadj be.
- Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messzirôl
meglátta ôt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és
megcsókolta.
- Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és te ellened! Már nem
vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.
- De atyja megparancsolta a szolgáknak: Vegyétek elô hamar a legdrágább
köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut lábára.
- Vezessétek elô a hízlalt borjút és öljétek le. Együnk és vigadjunk,
- hiszen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre
vigadozni kezdtek.
- Idôsebb fia kinn volt a mezôn. Hazafelé jövet hallotta a muzsikát és
a táncot.
- Hívta az egyik szolgát és megkérdezte mi történt.
- Megjött az öcséd, felelte, s atyád leölette a hízlalt borjút, mert
egészségben visszakerült.
- Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Kijött tehát atyja és
kérlelni kezdte.
- De az szemére vetette atyjának: Nézd, annyi esztendeje szolgálok már
neked, soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem
adtál nekem, hogy barátaimmal mulathattam volna.
- Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat parázna nôkre
tékozolta, megjött, leöletted a hízlalt borjút.
- Fiam, válaszolta ô, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd.
- Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de
föltámadt, elveszett, de megkerült."
4-7: Mt. 18,12-14. Ez és a következő példabeszéd Isten irgalmasságát és szeretetét szemlélteti a megtérő bűnös iránt.
11-32. Ez a szép példabeszéd egyrészt a bűnbánó ember lelkivilágát, másrészt Isten végtelen irgalmát és szeretetét mutatja be páratlan kifejező erővel.
12. Az örökség neki járó része a zsidó örökösödési törvény szerint az atyai vagyon harmadrésze volt.
18. Az ég ellen, vagyis Isten ellen. A zsidók tiszteletből nem mondták ki Isten nevét, helyette valamely körülírást használtak.