Pál apostol levele a rómaiakhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

    A megigazulás gyümölcsei

  1. Békessség Istennel. Miután tehát a hit által megigazultunk, éljünk békében az Istennel Urunk Jézus Krisztus által.
  2. Általa, a hit segítségével, utunk nyílt a kegyelemhez, amelyben élünk és dicsekszünk is Isten (fia) dicsőségének reménységével.
  3. De nemcsak ezzel, hanem szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem sarjad,
  4. a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből pedig remény.
  5. A remény pedig nem csal meg, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által.
  6. Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben meghalt a gonoszokért.
  7. Pedig az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb a jótevőért adja életét az ember.
  8. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk,
  9. Krisztus meghalt értünk. Most tehát, amikor már megigazultunk vérében, sokkal inkább megment minket a büntetéstől.
  10. Ha ugyanis akkor, amikor még ellenségei voltunk, Fia halála által kiengesztelődött velünk az Isten, mennyivel inkább szabadulunk meg most, hogy kibékültünk vele, annak élete által.
  11. De nemcsak, hogy kibékültünk, hanem még dicsekszünk is az Istenben Urunk Jézus Krisztus által, aki most megszerezte nekünk a kiengesztelődést.
  12. Ádám és Krisztus. Ezért, amint a bűn egy ember által lépett a világba, s a bűn miatt a halál, és így a halál minden emberre átterjedt, mert mindnyájan bűnbeestek...
  13. Bűn volt ugyan a világon a törvényadás előtt is. A bűn azonban nem számítódik be, amikor nincs törvény.
  14. Ám a halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon, akik nem vétkeztek Ádám törvényszegéséhez hasonlóan, aki az Eljövendőnek előképe.
  15. De a kegyelemmel nem úgy áll a dolog, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis egynek bűnbeesése miatt oly sokan meghaltak, Isten kegyelme s az egy embernek, Jézus Krisztusnak kegyelmi ajándéka még bővebben kiárad sokakra.
  16. A kegyelemmel tehát nem úgy áll a dolog, mint az egy ember bűnével. Az ítélet ugyanis az egy miatti büntetést hozott, a kegyelem viszont sok vétekből megigazulásra vezet.
  17. Ha ugyanis egynek bűnbeesése miatt, egy által uralkodott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok, akik bőséges kegyelem és a megigazulás ajándékát kapják.
  18. Amint tehát egynek bűnbeeséséből büntetés szállt minden emberre, úgy árad minden emberre életadó megigazulás egynek igaz volta miatt.
  19. Amint ugyanis egynek engedetlensége miatt bűnössé váltak sokan, úgy sokan megigazulnak egynek engedelmessége miatt.
  20. Közbejött a törvény, hogy fokozódjék a bűnözés. Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem,
  21. hogy amint halálthozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örökéletre szóló megigazulás révén a kegyelem is a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.


5. A Szentlelket, s vele Isten szeretetét a keresztség szentségében árasztja a hívőkre Isten.

12. A mondat befejezetlen. Így lehetne kiegészíteni: "... úgy a megigazulás is egy ember (Istenember) által jött a világba, és a megigazulással az élet."

12-21. Az Apostol összehasonlítja Krisztus és Ádám szerepét az emberiség sorsában. Ádám engedetlenségével bűnbe és kárhozatba viszi az emberiséget, Krisztus viszont engedelmességével a megigazulás és az örök üdvösség bőséges forrását nyitotta meg minden ember számára.

13-14. A törvényadás előtt a személyes bűn nem volt a halál oka, hiszen nem volt törvény, mely halállal sújtotta volna a bűnöst. Ha tehát mégis meghaltak azok is, akik a törvényadás előtt éltek, világos, hogy nem személyes bűneik miatt haltak meg, hanem egy más bűn, az Ádámtól örökölt áteredő bűn miatt.

15-17. Krisztus megváltása hatásosabb, mint Ádám bűnbeesése, mert nemcsak az áteredő bűntől szabadít meg, hanem számtalan személyes bűntől is, és örök üdvösségre vezet.

20. Az Apostol nem arról beszél, hogy mi volt Isten célja a törvénnyel, hanem a törvényt önmagában tekinti és megállapítja, hogy számtalan parancsával és tilalmával csak szaporította a bűnöket.