JEREMIÁS PRÓFÉTA KÖNVE
- Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei, a ki az Anatótban, Benjámin földén lakó papok közül vala;
- A kihez szóla az Úr Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az õ uralkodásának tizenharmadik esztendejében;
2 Kir. 21,25.,
2 Kir. 21,26.
- Továbbá Jójakimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának + napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, a mi az ötödik hónapban vala;
2 Kir. 23,34.,
2 Kir. 24,17.
- Szóla pedig az Úr nékem mondván:
- Mielõtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielõtt az anyaméhbõl kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
- És mondék: Ah, ah Uram Istenem! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!
2 Móz. 3,11.,
2 Móz. 4,10.
- Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked.
Ezék. 3,17.
- Ne félj tõlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.
5 Móz. 31,6.,
5 Móz. 31,8.
- És kinyújtá az Úr az õ kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!
Ésa. 6,6.,
Ésa. 6,7.
- Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
Jer. 18,7.
- Szóla továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszõt látok én.
- És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.
- És másodszor is szóla hozzám az Úr, mondván: Mit látsz te? És felelék: Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felõl van.
- És monda nékem az Úr: Észak felõl támad a veszedelem e földnek minden lakosára.
- Mert ímé, elõhívom én az északi országok minden nemzetségét, mondja az Úr, és eljõnek, és kiki felállítja az õ királyi székét Jeruzsálem kapui elõtt, és köröskörül minden kerítése ellen, és Júdának minden városa ellen.
Jer. 5,15.,
Jer. 6,22.,
Jer. 6,24.
- És kimondom ítéleteimet felettök az õ mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tõlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tulajdon kezeik munkáit imádták.
2 Kir. 21,4.,
2 Kir. 21,13.
- Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, a mit én parancsolok néked; meg ne riadj tõlök, különben én riasztalak el téged elõlök!
- Mert ímé én erõsített várossá, vasoszloppá és érczbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen.
Jer. 6,27.,
Jer. 15,20.
- Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem gyõznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged.
Jer. 26,8.,
Jer. 26,24.