PÉTER APOSTOLNAK KÖZÖNSÉGES MÁSODIK LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3.

Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekséget fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta õket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.
Ezék. 13,2., Ezék. 13,3., Mát. 25,11., 1 Ján. 2,22.
És sokan fogják követni azoknak romlottságát; a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog.
1 Tim. 4,1.
És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt ûznek belõletek; kiknek kárhoztatásuk régtõl fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad.
5 Móz. 32,35.
Mert ha nem kedvezett az Isten a bûnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda õket, hogy fenntartassanak az ítéletre;
Júd. 1,6.
És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetõjét, nyolczad magával megõrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;
1 Móz. 7,17., 1 Móz. 7,23.
És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak;
1 Móz. 19,24., 1 Móz. 19,25.
És ha megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;
1 Móz. 19,12., 1 Móz. 19,16., 1 Móz. 19,22.
(Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az õ igaz lelkét):
Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekbõl, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.
1 Kor. 10,13.
Fõképen pedig azokat, a kik a testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerõk, magoknak kedveskedõk, akik a méltóságokat káromolni nem + rettegnek:
Júd. 1,4., Júd. 1,7., Júd. 1,8., Júd. 1,10., Júd. 1,16., Júd. 1,18., Róm. 13,1., Róm. 13,2.
Holott az angyalok, a kik erõre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr elõtt káromló ítéletet.
Júd. 1,9.
De ezek, mint oktalan természeti állatok, a melyek megfogatásra és elpusztításra valók, azokat, a miket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni,
Júd. 1,10.
Megkapván gonoszságuk díját, mint a kik gyönyörûségnek tartják a naponkénti dobzódást; undokságok és fertelmek, a kik kéjelegnek az õ csalárdságukban, mikor együtt lakmároznak veletek;
Júd. 1,12.
A kiknek szemei paráznasággal telvék, bûnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szívök gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei;
Mát. 5,28.
A kik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, Bosor fiának útját, a ki a gonoszság díját kedvelte.
4 Móz. 22,7., 4 Móz. 22,21., 4 Móz. 22,32.
De megfeddetett az õ törvénytelenségéért: egy igavonó néma állat emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét.
4 Móz. 22,24.
Ezek víztelen kútfõk, széltõl hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
Júd. 1,12.
Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élõktõl,
Júd. 1,16.
Szabadságot ígérvén azoknak, holott õk magok a romlottság szolgái; mert a kit valaki legyõzött, az annak szolgájává lett.
2 Pét. 2,10., 2 Pét. 2,15., Ján. 8,34.
Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyõzetnek, az õ utolsó állapotjuk + gonoszabbá lett az elsõnél.
Fil. 3,7., Fil. 3,8., Zsid. 10,26., Zsid. 10,27.
Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.
Luk. 12,47., Luk. 12,48.
De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertõjébe.
Péld. 28,11.