A ZSIDÓKHOZ ÍRT LEVÉL

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

  1. Fõdolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan fõpapunk van, a ki mennyei Felség királyi székének jobbjára üle,
    Eféz. 1,20.
  2. Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, a melyet az Úr és nem ember épített.
  3. Mert minden fõpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, a mit áldozatul vigyen.
    Eféz. 5,2.
  4. Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, a kik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal,
  5. A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a + sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked.
    Kol. 2,17., 2 Móz. 25,40.
  6. Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, a mely jobb ígéretek alapján köttetett.
    2 Kor. 3,6.
  7. Mert ha az az elsõ kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak.
  8. Mert dorgálván õket, így szól: Ímé napok jõnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök.
    Jer. 31,31., Jer. 31,32.
  9. Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az õ atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam õket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert õk + nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr.
    2 Móz. 19,5., 2 Móz. 19,6., 2 Móz. 32,7., 2 Móz. 32,8.
  10. Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az õ elméjökbe, és az õ szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és õk lesznek nekem népem.
    Ésa. 54,13.
  11. És nem tanítja kiki az õ felebarátját és kiki az õ atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytõl nagyig.
    Ján. 14,26.
  12. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az õ bûneikrõl és gonoszságaikról meg nem emlékezem.
    Jer. 31,34.
  13. Mikor újról beszél, óvá tette az elsõt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.