A ZSIDÓKHOZ ÍRT LEVÉL

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó idõkben szólott nékünk Fia által,
4 Móz. 12,6., 4 Móz. 12,7.
A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,
Ján. 1,1., Ján. 1,3., Kol. 1,16.
A ki az õ dicsõségének visszatükrözõdése, és az õ valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bûneinktõl megtisztítván, + üle a Felségnek jobbjára a magasságban,
2 Kor. 4,4., Ján. 1,29., Márk. 16,19., Fil. 2,9., Fil. 2,11.
Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.
Zsid. 5,5.
Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szûltelek téged? és ismét: Én leszek + néki Atyja és õ lesz nékem Fiam?
Zsolt. 2,7., 2 Sám. 7,14.
Viszont mikor behozza az õ elsõszülöttét a világba, így szól: És imádják õt az Istennek minden angyalai.
Zsolt. 97,7., Jel. 5,11., Jel. 5,13.
És bár az angyalokról így szól: Ki az õ angyalait szelekké teszi és az õ szolgáit tûz lángjává,
Zsolt. 104,4.
Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája.
Róm. 9,5.
Szeretted az igazságot és gyûlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.
Zsolt. 45,8.
És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek mûvei az egek;
Zsolt. 102,26., Zsolt. 102,27.
Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.
És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.
Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felõl, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
Zsolt. 110,1.
Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?