8. Fejezet Pál apostol első levele a korintusiakhoz

Az áldozati hús fogyasztása.

1. Elvi állásfoglalás. Ami a bálványoknak áldozott húst illtei, bizonyos, hogy mindnyájunknak van tudása. A tudás azonban fölfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít.
   
2. Aki sokat ad a tudásra, még nem ismert föl, hogyan kell tudnia.
   
3. De aki szereti Istent, azt magáénak tudja.

   ---

   
   
4. Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs isten, csak egy. Bár beszélnek istenekről az égen és a földön, - tudniilik sok istenük és sok uruk van
   
5. - nekünk azonban egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s mi érte vagyunk; egy az Urunk: Jézus Krisztus, aki által minden van, és mi is általa vagyunk.

   ---

   
   
6. Megértés az aggályosokkal szemben. De nincs meg mindenkiben ez a tudás. Némelyek ugyanis mindmáig bálványokhoz szokva, úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, s tével lelki ismeretünk beszennyeződik.
   
7. Az étel ugyan nem lesz kedvesebbé Isten előtt. Sem azzal nem veszítünk, hogy nem eszünk, sem azzal nem nyerünk, ha eszünk.
   
8. Arra azonban ügyeljetek, hogy az aggályosokkat szabadságotokkal meg ne botránkoztassátok!
   
9. Ha tehát valaki azt, akinek tudása van, a bálványtemplom asztalánál látja, ugye téves lelkiismeretében fölbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék?
   
10. Így tudásod miatt elvész aggályos testvéred, akiért meghalt Krisztus.
    
11. Ezért ha testvéred ellen vétkezel, s megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel.
    
12. Ha tehát az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább sohasem eszem húst, csak testvlremet meg ne botránkoztassam.