9. Fejezet Pál apostol első levele a korintusiakhoz

  1. Az Apostol példája. Vajjon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat Jézus (Krisztust)? Nem az én művem vagytok ti az Urban?
  2. Ha másoknak nem is volnék apostola, de nektek az vagyok: apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban.
  3. Ez önvédelem a számonkérőkkel szemben.
  4. Vajjon nincs jogunk az evéshez-iváshoz?
  5. Nincs jogunk ahhoz, hogy valamely asszonyt, mint nővérünket magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei, sőt Kéfás is teszi?
  6. Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk így tenni?
  7. Ki katonáskodik saját költségét? Ki ültet szőlőt és nem eszik a terméséből? Ki legeltet nyájat és nem issza a nyáj tejét?
  8. Talán csak emberi ésszel mondom ezeket?
  9. Nem ugyanazt mondja a törvény is? Hiszen így áll Mózes törvényében: "Cséplő ökörnek ne kösd be a száját!" Vajon az ökörre van gondja Istennek,
  10. s nem inkább értünk mondja ezt? De bizony értünk meg van írva, hogy a szántó reménykedve szántson, s a cséplő abban a reményben, hogy része lesz a termésből.
  11. Ha lelki javakat vetettünk köztetek, oly nagy dolog az, ha majd anyagi javaitokat aratjuk?
  12. Ha mások rendelkezhetnek veletek, miért nem inkább mi? De mi nem élünk e joggal, sőt mindent elviselünk, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának.
  13. Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárt szolgálják, az oltárról részesednek?
  14. Az Úr is úgy rendelte, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek.
  15. Az Apostol igénytelensége. Én azonban mindebből mit sem élveztem. Nem azért írom ezt, hogy a jövőben így bánjatok velem, mert jobb meghalnom, sem hogy valaki jóhíremet lerontsa.
  16. Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!
  17. Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok.
  18. Mi tehát az én jutalmam? Az, hogy az evangéliumot hirdetve, ingyenessé tegyem az evangéliumot, s ne használjam ki az evangéliumban gyökerező jogomat.
  19. Bár mindenkitől független voltam, mindenkinek szolgájává lettem, hogy minél többet megnyerjek.
  20. A zsidók közt zsidóvá lettem, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alárendeltek közt, mint a törvény alárendeltje, - noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve - csak hogy megnyerjem a törvény alá rendelteket.
  21. A törvényen kivülállók közt, mint aki a törvényen kívül áll - pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendeltje - csak hogy megnyerjem a törvényen kívül állókat.
  22. A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek.
  23. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy én is részesedjem benne.
  24. Saját üdvösségének gondja. Nem tudjátok, hogy a pályán a versenyzők mind futak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
  25. A küzdők pedig valamennyien megtartóztató életet élnek minden tekintetben. Azok, hogy hervadó babért kapjanak, mi azért, hogy hervadhatatlant.
  26. Én is futok, de nem céltalanul, mérem az ökölcsapásokat, de nem csak a levegőt csapkodva, hanem sanyargatom
  27. és rabságba vetem testemet, hogy még másoknak hirdetem az igét, magam érdemtelenné ne váljak.
1-18. Szent Pálnak, mint apostolnak, joga van ahhoz, hogy eltartsák a hívek (1Kor. 9,1-6). Ez a jog emberi szokáson és isteni rendelkezésen alapul (1Kor. 9,7-14). Pál azonban önként lemond róla, hogy Istentől kapjon jutalmat. Apostoli munkájáért ugyanis nem jár jutalom, mert az nem önkéntes vállalkozás, hanem Istentől rárótt kötelesség.