14. Fejezet Pál apostol első levele a korintusiakhoz

  1. A nyelvek adománya és a prófétálás. Keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok.
  2. Aki ugyanis nyelveken szólal meg, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Senki sem érti, mert a Lélektől indítva mond titokzatos dolgokat.
  3. Aki viszont prófétál; emberek épülésére, buzdítására és vígasztalására beszél.
  4. Aki nyelveken szól, csak önmagának épülésére szolgál, aki azonban prófétál, (Isten) egyházának épülésére.
  5. Szeretném ugyan, hogy mindannyian nyelveken szóljatok, de még inkább, hogy prófétáljatok, mert aki prófétál, nagyobb annál, aki nyelveket beszél, hacsak meg nem magyarázza, hogy az egyház is épüljön rajta.
  6. Ha tehát hozzátok érkezem testvérek, és nyelveken szólalok meg, mit használok nektek, ha nem a kinyilatkoztatás, tudomány, prófétálás vagy tanítás szavaival szólok hozzátok?
  7. Lám az élettelen hangszernél is, akár fuvola, akár hárfa, ha nem különböző hangokon szólal meg, hogyan lehet fölismerni, hogy mit játszanak rajta?
  8. S ha a trombita bizonytalan hangot hallat, ki fog csatába indulni?
  9. Ögy nálatok is, ha a nyelvek adományával nem hallottok érthető szavakat, hogyan értik meg, amit mondtok? Csak a levegőbe beszéltek.
  10. Lám milyen sokféle nyelv van a világon, de egy sem érthetetlen.
  11. Ha nem ismerem a szó jelentését, idegen vagyok a beszélő számára, de a beszélő is idegen nekem.
  12. Ezért ti is, mivel oly buzgón keresitek a lelki adományokat, törekedjetek arra, hogy az egyház bővülésére bőven részesedjetek bennük.
  13. Aki tehát nyelveken szól, imádkozzék, hogy meg is tudja magyarázni.
  14. Ha ugyanis valamely nyelven imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de eszem meddő marad.
  15. Mi következik ebből? Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam elmémmel is; énekeljek lélekkel, de énekeljek elmémmel is.
  16. Különben, ha csak lélekben dicséred az Istent, hogy mondhatja áldó imádra az Ament az, aki a nyelvben járatlan, mikor azt sem tudja, mit beszélsz?
  17. Te ugyan szép hálaadást mondhatsz, de a másik nem épül rajta.
  18. Hálát adok Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban szólok nyelveken,
  19. de az egyházban inkább öt érthető szót akarok kimondani, hogy másokat is oktathassak, mintsem tízezer szót nyelveken.
  20. Testvérek, gondolkodástokban ne legyetek olyanok, mint a gyermek. Csak a gonoszságot illetően legyetek kisdedek, gondolkodástokban azonban felnőttek.
  21. A törvény azt mondja: "Idegen nyelven és idegen ajakkal szólok majd e néphez, de még így sem hallgatnak rám, mondja az Úr."
    Iz. 28.,11-12.
  22. A nyelvek adománya tehát nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek szánt csodajel; a prófétálás viszont nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól.
  23. Ha tehát egybegyűl az egész egyház és mindnyájan nyelveken szólnak, s avatatlanok vagy hitetlenek lépnek be, nem mondanák, hogy elment az eszetek?
  24. De ha valamennyien prófétálnak, s belép egy hitetlen vagy avatatlan, valamennyien meggyőzik, mindenkitől itéletét hallja,
  25. s kiderülnek rejtett gondolatai, úgy hogy arcraborulva imádja Istent és megvallja: Valóban köztetek Isten!
  26. Néhány szabály az istentiszteletre vonatkozóan. Mi következik ebből, testvérek? Mikor egybegyűltök, legyen mindegyikteknek dicsérő éneke, vagy tanítása, vagy kinyilatkoztatása, vagy nyelvadománya, vagy magyarázata. Szolgáljon minden épüléstekre.
  27. Nyelveken csak kettő, vagy legföljebb három szóljon, mégpedig sorjában, és egy magyarázza meg.
  28. Ha pedig nem akadna magyarázó, hallgassanak az összejövetelen. Beszéljenek magukban és az Istennel.
  29. A próféták közül pedig kettő vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg.
  30. Ha egy másik jelenlévő részesül kinyilatkoztatásban, az előbbi hallgasson el.
  31. Sorjában mind prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak s fölbuzduljanak.
  32. A prófétaság lelke engedelmeskedik a prófétáknak.
  33. Isten ugyanis nem a zűrzavar lelke, hanem a békességé.
  34. Mint a szentek minden egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, amint a törvény is mondja.
  35. Ha valamit tudni akarnak, kérdezzék meg otthon férjüket, mert asszonyhoz nem illik, hogy beszéljen az összejöveteleken.
  36. Vajjon tőletek eredt Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el?
  37. Aki prófétának vagy lelki adományban részesnek tartja magát, vegye tudomásul, hogy amit írok, az Úr akarata.
  38. Ha tudomásul nem veszi, őt sem veszik tudomásul.
  39. Törekedjetek tehát a prófétálásra testvérek, s ne akadályozzátok meg a nyelveken való szólást.
1-25. A prófétálás Isten örök terveiről és a keresztény hit titkairól szóló ihletett beszéd: a hívek ezt megértették, s oktatásukra, megerősítésükre és vígasztalásukra szolgált. - A nyelvek adománya a misztikus imádság bizonyos fajtája. Mivel összefüggéstelen szavakban és fölkiáltásokban nyilvánul meg, a lelki élet mesterei "lelki ittasságnak" nevezik. A hívek ezt nem érthették meg, szükséges volt tehát, hogy valaki megmagyarázza.

18. A Vulgátában: "mindnyájatok nyelvén beszélek".

21. Esa. 28,11-12.