6. Fejezet Az Apostolok Cselekedetei

1. Hét diákonus választása. Azokban a napokban, mivel egyre nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen, mert özvegyeiket elhanyagolták a mindennapi alamizsnaosztogatásnál.
   
2. Ezért a tizenkettő összehívta a tanítványok gyülekezetét. "Nem volna rendjén, mondták, hogy az asztalnál szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét.
   
3. Azért testvérek, válasszatok ki magatok közül hét jó hírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt férfit, és ezeket állítjuk be ebbe a munkába.
   
4. Mi pedig majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat."
   
5. Ez a beszéd az egész gyülekezet tetszését megnyerte. Kiválasztották tehát Istvánt, akit hit és Szentlélek töltött el, továbbá Fülöpöt, Prohoroszt, Nikánort, Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát.
   
6. Ezeket az apostolokhoz kísérték, azok pedig imádság közben rájuk tették kezüket.
   
7. Isten igéje meg tovább terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnövekedett Jeruzsálemben, sőt a papok közül is tömegesen hódoltak meg a hitnek.
   
8. István ellen vádat emelnek. Istvánt kegyelem és erő töltötte el, és nagy csodajeleket művelt a nép között.
   
9. Néhányan fölléptek ugyan a libertinusok, a cireneiek, az alexandriaiak meg a Kilíkiából és Ázsiából valók zsinagógájából,
   
10. és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de olyan bölcsen beszélt a Lélek által, hogy nem tudtak ellenállni neki.
    
11. Erre fölbujtottak néhány embert, akik ezt állították: "Hallottuk, amint káromló szavakat mondott Mózes és Isten ellen."
    
12. Így aztán annyira fölizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, hogy végül is rárontottak, megragadták és elhurcolták a főtanács elé.
    
13. Ott hamis tanúkat szólaltattak meg: "Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél.
    
14. Hallottuk ugyanis, mikor azt hangoztatta, hogy a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat."
    
15. Erre a főtanács valamennyi tagja mind őt figyelte, s olyannak látták arcát, mint egy angyalét.

5. Mind a hét diákonusnak görög neve van, ebből arra következtetnek, hogy valamennyi hellenista zsidó volt. A prozelitákról lásd ApCsel. 2,11.

6. Az imádság és a kézrátétel mutatja, hogy az apostolok egyházi szolgálatot (diakonátus) bíztak rájuk.

9. A libertinusok a Pompéjusz által Rómába hurcolt s később fölszabadított zsidók leszármazottjai. Egy részük visszatért Jeruzsálembe, s ott zsinagógát alapított. Az észak-afrikai Cirene lakosságának egynegyede, Alexandria lakóinak 40 %-a volt zsidó. Ezek, s Kis-Ázsia délkeleti (Kilíkia) és nyugati (Ázsia) részének zsidói Jeruzsálembe visszatérve külön zsinagógákba tömörültek.

11-14. István nem káromolta Istent, nem tagadta a templom és a törvény isteni eredetét, hanem az Ószövetség átmeneti jellegét hirdette.