2. Fejezet Az Apostolok Cselekedetei

Az ősegyház a zsidó környezetben

A jeruzsálemi egyház

1. A Szentlélek eljövetele. Mikor elérkezett a pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen.
   
2. Hirtelen, mintha csak heves szélvész közeledett volna, zaj támadt az égből és egészen betöltötte a házat, ahol összegyűltek.
   
3. Majd pedig szétoszló, tüzes nyelvek lobbantak föl előttük és leereszkedtek mindegyikükre.
   
4. Valamennyien elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, amint a Szentlélek szólásra indította őket.
   
5. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből tartózkodtak istenfélő zsidók Jeruzsálemben.
   
6. Mikor ez a zaj támadt, tömeg verődött össze és megzavarodott, mivel ki-ki tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket.
   
7. "Ugye ezek, akik itt beszélnek, mindnyájan Galileából valók?
   
8. Hogyan hallhatja akkor mindegyikünk saját anyanyelvét?
   
9. Mi pártusok, médek, elamiták, Mezopotámia, Júdea, Kappadócia, Pontusz, Ázsia,
   
10. Frígia, Pamfília, Egyiptom és Líbia cirenei körzetének lakói, mi római zarándokok,
    
11. zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodás tetteit."
    
12. Ámultak-bámultak valamennyien és kérdezgették egymástól: "Ugyan mi lehet ez?"
    
13. Mások meg gúnyosan megjegyezték: "Teleitták magukat édes borral!"
    
14. Péter pünkösdi beszéde. Péter erre a többi tizenegy közül előlépett és emelt hangon ezt a beszédet intézte hozzájuk: "Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek tudomásul és figyelemmel hallgassátok szavamat!
    
15. Nem részegek ezek, ahogy azt ti gyanítjátok, hiszen a napnak harmadik órájában vagyunk,
    
16. hanem ez az, amit megmondott Joel próféta:
    
17. Így szól az Isten:
    Ez történik majd az utolsó napokban:
    szétárasztom minden emberre Lelkemet,
    fiaitok és lányaitok prófétálni fognak,
    az ifjak látomásokat látnak,
    s álmokat álmodnak a vének.
    
18. Még szolgáimra és szolgálóimra is
    kiárasztom Lelkemet azokban a napokban,
    hogy prófétái szót hallassanak.
    
19. Csodákat támasztok fönn az égen
    és jeleket lenn a földön:
    vért és tüzet és gomolygó füstöt.
    
20. A nap árnyékba, a hold vérbe borul
    mielőtt az Úr napja elérkezik,
    az a nagy és nyilvánvaló.
    
21. És mindenki üdvözülni fog,
    aki segítségül hívja az Úr nevét.
    
22. Izraelita férfiak, hallgassátok meg ezt az állításomat: a názáreti Jézust Isten igazolta előttetek azokkal a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket - mint ti is tudjátok - őáltala művelt köztetek.
    
23. Ezt a férfit Isten elhatározott rendelése és előretudása kiszolgáltatta nektek, s ti istentelenek keze által keresztre feszítettétek és meggyilkoltátok.
    
24. Isten azonban föloldozta a halál bilincseit és föltámasztotta őt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa,
    
25. hiszen Dávid így jövendöl vele kapcsolatban:
    Szemem előtt az Úr mindenkoron,
    nem inghatok meg: ő áll jobbomon.
    
26. Hát szívem örvend, nyelvem énekel,
    és testem is békében nyugszik el.
    
27. Pokolnak lelkem, mert nem engeded,
    nem hagyod, rothadásra szentedet.
    
28. Az élet útját mutatod meg nékem,
    és eltöltesz orcád előtt gyönyörűséggel.
    
29. Testvéreim! Pátriárkánkról, Dávidról nyíltan beszélhetek előttetek. Ő meghalt, eltemették, és sírja mind a mai napig látható nálunk.
    
30. Mivel azonban próféta volt, ismerte Istennek számára esküvel tett ígéretét: az ő utódaiból ültet majd valakit trónjára.
    
31. Ezért a jövőbe látva a Messiás föltámadásáról mondta, hogy sem az alvilágban nem marad, sem testét nem éri rothadás.
    
32. Ezt a Jézust támasztotta föl az Isten: ennek mi mindannyian tanúi vagyunk.
    
33. Miután tehát Isten jobbjára emelkedett, megkapta az Atyától, majd pedig kiárasztotta a megígért Szentlelket. Ez az, amit ti láttok és hallotok.
    
34. Hiszen nem Dávid ment föl az égbe, s mégis azt mondja:
    Így szól az Úr az én Uramhoz:
    jobbom felől foglalj helyet,
    
35. míg lábad alá zsámolyul alázom
    valamennyi ellenségedet.
    
36. Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek."
    
37. Ennek hallatára fájdalom járta át szívüket. "Mit tegyünk hát, testvérek?" - fordultak Péterhez és a többi apostolhoz.
    
38. "Tartsatok bűnbánatot, felelte Péter, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. Ezzel elnyeritek a Szentlélek ajándékát.
    
39. Az ígéret ugyanis nektek és gyermekeiteknek szól, valamint azoknak, akik távol vannak ugyan, de akiket meghív magához Urunk Istenünk."
    
40. Számos egyéb szóval is biztatta és buzdította őket: "Meneküljetek ki e gonosz nemzedék közül."
    
41. Erre azok, akik hajlottak szavára, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.
    
42. A jeruzsálemi hívek élete. Ezek állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.
    
43. Szent félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok által számos csodajel történt (Jeruzsálemben, és általános félelem uralkodott).
    
44. A hívek mind összetartottak és mindenük közös volt.
    
45. Birtokaikat eladták és az árát szétosztották kinek-kinek szükségéhez mérten.
    
46. Egy szívvel-lélekkel mindennap állhatatosan megjelentek a templomban. A kenyértörést házanként végezték, és örvendezve, tiszta szívvel fogyasztották el eledelüket.
    
47. Magasztalták az Istent és az egész nép szeretetében álltak. Az Úr pedig napról napra növelte az üdvösségre rendeltek számát.

Kiv. 16,19

Lev. 23,16

Szám. 28,26

3. A láng az isteni jelenlétnek (Kiv. 3,2), a tisztító erőnek és a lelkes buzgóságnak (Ez. 1,13; Esa. 4,4), a nyelvek pedig az igehirdetésre szóló küldetésnek a jelképe.

4. Különféle nyelveken kezdtek beszélni az Úrnak Mk. 16,17-ben tett ígérete szerint. A nyelvek a 9. és 10. versben fölsorolt zarándokok anyanyelvei: perzsa, arab, görög, egyiptomi, esetleg latin. A csoda valószínűleg nemcsak az volt, hogy az apostolok különféle nyelveken beszéltek, hanem az is, hogy a különböző anyanyelvű emberek valamennyien értették az apostolokat, akik valamely idegen nyelven beszéltek (8. vers). A nyelvek csodája az egyház nemzetek fölötti, egyetemes küldetését jelképezi: végül is Isten országában helyreáll az emberiség eredeti egysége.

5. Az ünnepi zarándokokon kívül sok külföldi zsidó is tartózkodott Jeruzsálemben. Ezek az ünnepek idején a szentély közelében telepedtek le.

11. A prozeliták olyan pogányok voltak, akik a zsidó vallásra tértek, megtartották az összes zsidó törvényt és a szombatot, sőt a körülmetélkedéssel a zsidó nemzet tagjává lettek. A prozelitákon kívül az ApCsel említi az istenfélőket is (ApCsel. 10,2; ApCsel. 10,22; ApCsel. 13,16; ApCsel. 13,26; ApCsel. 16,14; ApCsel. 17,4; ApCsel. 17,17), akik szintén elfogadták a zsidó tanítást és eljártak a zsinagógába, de körülmetélkedéssel nem csatlakoztak a zsidósághoz.

14. Az első keresztény pünkösdön, mint a továbbiak során is, az apostolok nevében mindig Péter beszél: ő az apostolok csoportjának a feje.

15. A harmadik óra reggeli kilenc. Lásd Mt. 20,3 jegyzet.

16-18. A nyelvek csodája a Szentlélek műve, amelyet Joél próféta már nyolcszáz évvel előbb megjövendölt (Jo. 3,1-5). Szavainak értelme az, hogy az utolsó napokban, vagyis a messiási időben, Isten kiárasztja Szentlelkét az emberiségre. Ezt az eseményt természetfölötti megnyilatkozások kísérik: Szentlélektől ihletett imádság és igehirdetés, az isteni kinyilatkoztatásra és ítéletre vonatkozó látomások.

19-20. A messiási időt befejező isteni napnak, az utolsó ítélet napjának előjeleit Joel a részletek prófétai együttlátásával írja le. Ezekről az előjelekről részletesen beszélt Jézus (lásd Mt.24. Mk.13. Lk.21. fejezet).

22. Joel próféta jövendölésének első része valóra vált: a messiási korszak elérkezett. A zsidóknak tudniuk kell, hogy a Messiás a názáreti Jézus, aki népe előtt nyilvánosan bebizonyította természetfölötti hatalmát és isteni küldetését.

25-28. Zsolt. 15,8-11.

29-31. A zsoltárban Dávid nem beszélhet önmagáról, hiszen meghalt és nem támadt föl. Jövendölése tehát Jézusra vonatkozott, aki 1Pt.3,19 szerint lement ugyan az alvilágba, de harmadnapra föltámadt.

34-35. Zsolt. 109,1. Ebben a zsoltárban sem önmagáról beszél Dávid, hanem a mennybe tért Jézusról, aki részt vesz Isten hatalmában és dicsőségében. Ezért nevezi őt Péter az ószövetségi Isten-néven Úrnak (ApCsel. 2,36).

39. Az ígéret Joel próféta imént idézett jövendölése (Jo. 4,17-21): egyformán szól a zsidóknak és pogányoknak, akik részesülnek az isteni meghívás kegyelmében.

40. Gonosz nemzedék: akik felelősek Jézus haláláért, de nem tartanak bűnbánatot.

42. A kenyértörés az eukarisztiával egybekötött közös étkezést, az agapét jelenti (1Kor. 10,15).

44-45. Nincs szó kötelező vagyonközösségről, hanem a jómódúak önként vállalt, hősies szeretetgyakorlatáról. A szegényeken úgy segítettek, hogy, a szegénység evangéliumi tanácsát követve (Mt. 19,16-22; Mk. 10,17-22; Lk. 18,18-23), eladták vagyontárgyaikat és a befolyt összeget arányosan szétosztották.

46. A különválás a zsidó néptől és szertartásoktól csak lassanként, fokozatosan történt. Az imádságokat a jeruzsálemi templomban végezték, de az eukarisztiát magánházakban ünnepelték.