17. Fejezet Az Apostolok Cselekedetei

1. Tesszalonikában. Amfipoliszon és Apollónián át Tesszalonikába érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt.
   
2. Pál szokása szerint bement hozzájuk és három szombaton keresztül vitatkozott velük.
   
3. Az Írásból kiindulva kifejtette és megmagyarázta: "A Messiásnak szenvednie kellett és föl kellett támadnia halottaiból" , továbbá: "Ez a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek."
   
4. Néhányan hittek közülük és Pálhoz meg Sziláshoz csatlakoztak, az istenfélő görögök közül pedig egész seregestül, s az előkelő asszonyok közül is jóegypáran.
   
5. A zsidók ekkor féltékenységükben meguk mellé vettek a csőcselékből néhány bűnözőt, és csődületet támasztva izgalomba hozták a várost. Majd Jázon háza előtt csoportosulva megkísérelték, hogy kihozzák őket a nép közé.
   
6. De nem találták meg őket, s ezért Jázont és néhány testvért vonszoltak az előljárók elé.
   
7. "Ezek az emberek az egész világon zavart keltenek, kiáltozták, most itt is megjelentek, s Jázon befogadta őket. Pedig mindannyian a császár rendelete ellen foglalnak állást, mert azt mondják, hogy más a király, mégpedig Jézus."
   
8. Meg is tévesztették a népet és az előljárókat, akik hallgattak rájuk.
   
9. Ezért Jázontól biztosítékot kaptak, s aztán szabadonbocsátották őket.
   
10. Béreában. A testvérek Pált és Szilást azonnal, még az éjjel Béreába küldték. Itt megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába.
    
11. Ezek már tisztességesebbek voltak, mint a tesszalonikaiak. Nagy készséggel fogadták az igét, és nap-nap után kutatták az Írást, vajjon a dolgok valóban úgy állnak-e.
    
12. Sokan megtértek közülük, s az előkelő pogány asszonyok és férfiak közül is számosan.
    
13. De mikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odamentek és ott is fölizgatták és föllázították a tömeget.
    
14. A testvérek azonban Pált azonnal útra bocsátották és egészen a tengerig kísérték, Szilás és Timóteus viszont ottmaradt.
    
15. Pált kisérői Aténig vezették el, majd onnan visszafordultak. Azt az utasítást hozták tőle Szilás és Timóteus számára, hogy mentől hamarabb menjenek utána.
    
16. Az areopáguszi beszéd. Amíg Pál Aténban várakozott rájuk, elszorult a szíve a bálvánnyal teli város láttára.
    
17. A zsinagógában vitába szállt a zsidókkal és az istenfélőkkel, a fórumon pedig mindennap az éppen ottlévőkkel.
    
18. Egykét epikureus és sztoikus bölcselő vitatkozni kezdett vele. Volt, aki így nyilatkozott: "Ugyan mit akar ez a szószátyár mondani?" Mások pedig: "Új istenek hirdetőjének látszik." Jézust és a föltámadást hirdette ugyanis nekik.
    
19. Erre aztán az Areopáguszra vezették és megkérdezték tőle: "Megtudhatnánk, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz?
    
20. Valami különös dolgot hallunk ugyanis tőled. Ezért hát tudni akarjuk, miről van szó. "
    
21. Az összes aténiek tudniillik, meg az ott időző idegenek nem töltötték mással idejüket, mint újdonságok elbeszélésével vagy meghallgatásával.
    
22. Így aztán Pál az Areopágusz közepén szólásra emelkedett: "Aténi férfiak! Látom, hogy minden szempontból nagyon vallásos emberek vagytok.
    
23. Amint ugyanis körbejárva megtekintettem szentélyeiteket, olyan oltárra akadtam, amelyen ez a fölírás állott: Az ismeretlen istenek. Nos hát én ezt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek.
    
24. A világot és minden bennelévő dolgot teremtő Isten nem lakik kézzel épített templomokban, hiszen ő a mennynek és földnek Ura.
    
25. Semmiben sem szorul emberi kéz szolgálatára, hiszen ő ad mindenkinek életet, lehelletet, mindent.
    
26. Ő telepítette le az egy őstől származó emberi nemet az egész föld színén, s megszabta ittlakásuk pontos idejét és határát.
    
27. S mindezt azért, hogy keressék Istent, hátha rátalálnak, míg utána tapogatóznak, hiszen nincs messze egyikünktől sem.
    
28. Benne élünk, mozgunk és vagyunk amint ezt már egyik-másik költőtök is megmondta: Az ő fiai vagyunk.
    
29. Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség emberi művészettel és tervek szerint formált aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló.
    
30. Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság ideje fölött, most azonban tudomására hozza az embereknek, hogy mindenhol, mindenkinek meg kell térnie.
    
31. Kiszemelt ugyanis egy napot, amelyen igazságos itéletet ül majd a világ fölött egy arra rendelt férfi által. Erről mindenkinek bizonyítékot nyujtott azzal, hogy föltámasztotta őt halottaiból."
    
32. A halottak föltámadásának hallatára némelyek gúnyolódni kezdtek, mások meg azt mondták: "Erről majd még máskor is meghallgatunk téged."
    
33. Pál erre eltávozott közülük.
    
34. Néhányan mégis csatlakoztak hozzá és hívők lettek. Ezek közt van Dénes, az Areopágusz tagja, egy Damarisz nevű asszony és még egypáran.

4. Az istenfélőkről lásd ApCsel. 2,11 jegyzet.

9. Jázon és társai kezességet vállaltak, hogy Pál és munkatársai nem lázítják föl a lakosságot, s hogy hamarosan elhagyják a várost.

10. Bérea Makedónia harmadik kerületének városa, Tesszalonikától délnyugatra.

16. Athénnek akkor már nem volt politikai jelentősége, de még mindig fontos központja volt a szellemi életnek.

18. Az epikureusok materialista világnézetű, hedonista erkölcsű bölcselők. A sztoikusok az ész emberei; tagadták a világtól különálló személyes Istent, erkölcsi fölfogásuk komoly volt, de közömbös.

19. Az athéni fórum, az agora fölött emelkedő Areopágusz az Akropolisztól nyugatra eső, Aresznek szentelt magaslat, ahol a legfelsőbb athéni bíróság üléseit tartotta.

23. Athénben számtalan istenszobor állt, ezek közt az ismeretlen istennek ajánlott oltár is.

28. Az idézett vers Arátosz és Kleantész Kr. e. 3. századbeli költőknél olvasható.