19. Fejezet Az Apostolok Cselekedetei

1. Szent Pál Efezusba érkezik. Apolló korintusi tartozkódása idején Pál a fölsô tartományokon áthaladva Efezusba érkezett.
   ApCsel. 18,23.
2. Itt néhány tanítványra talált. "Megkaptátok a Szentlelket megtéréstek után?" - kérdezte tôlük. "Még csak azt sem hallottuk, felelték azok, hogy van-e Szentlélek."
   
3. Erre megkérdezte: "Mivel keresztelkedtetek meg akkor?" "János keresztségével", válaszolták.
   
4. "János a bűnbánat keresztségével keresztelt, magyarázta ekkor Pál a népet meg arra bíztatta, hogy higgyenek abban, aki ô utána jön, vagyis Jézsuban."
   
5. Ennek hallatára megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében.
   
6. Mikor pedig Pál rájuk tette kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak.
   
7. Ezek az emberek együttvéve mintegy tizenketten voltak.
   
8. Az efezusi apostolkodás. Azután a zsinagógába bejárógatva három hónapon át bátor tevékenységet fejtett ki és meggyôzô beszédeket mondott az Isten országáról.
   
9. Némelyek azonban megátalkodtak és nem fogadták be a hitet, sôt gyalázták a tanítást a nyilvánosság elôtt. Ezért eltávozott közülük, a tanítványokat is különválasztotta tôlük és egy bizonyos Tirannus iskolájában mindennap beszélt hozzájuk.
   
10. Ez így tartott két esztendeig, úgyhogy Ázsia minden lakója, a zsiidók és pogányok egyaránt hallották az Úr igéjét.
    
11. Isten rendkivüli csodákat is művelt Pál útján.
    
12. Még kendôit és kötényét is levették róla, és mikor betegekre terítették, a betegség elhagyta azokat s a gonosz lelkek is kiszálltak belôlük.
    
13. Némely csatangoló zsidó ördögűzô szintén megkisérelte, hogy az Úr nevét olvassa rá a gonosz lelkektôl megszállottakra. Ezt mondták: "Rád olvasom Jézust, akit Pál hirdet."
    
14. Egy zsidó fôpapnak, Szkévának hét fia is próbálkozott ezzel.
    
15. A gonosz lélek azonban így vágott vissza nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?"
    
16. S ezzel az ember, akiben a gonosz lélek lakott, rájuk vetette magát. Kettôjüket leteperte és úgy elbánt velük, hogy ruhátlanul és sebektôl borítve menekültek ki abból a házból.
    
17. Errôl azután Efezus valamennyi lakója, zsidó és pogány egyaránt tudomást szerzett. Mindnyájukat nagy félelem fogta el és nagy lett a becsülete az Úr Jézus nevének.
    
18. Sok hívô elôállott és nyiltan feltárta tetteit.
    
19. Azok közül pedig, akik varázslással foglalkoztak, jó sokan összehordták könyveiket és mindenki szemeláttára elégették, Ezek értéke ötvenezer ezüstre volt becsülhetô.
    
20. Így az Úr erejének segítségével az ige tovább terjedt és gyarapodott.
    
21. Az események után Pál lelkében az a terv érlelôdôtt meg, hogy átmegy Macedóniába és Ahájába, azután pedig Jeruzsálembe utazik. "Ottlétem utá, mondta, még Rómát is látnom kell."
    
22. Segítôtársai közül kettôt, Timóteust és Erasztust Macedóniába küldte, maga egy ideig még Ázsiában maradt.
    Róm. 16,23. 2Tim. 4,20.
23. Az ezüstművesek zavargása. Ebben az idôben nem kis zavargás támadt az (Úr) tanításával kapcsolatban.
    
24. Egy Demeter nevű ezüstműves ezüst Artemisz-templomocskák készítésével nem csekély keresethez juttatta az iparosokat.
    
25. Egybegyüjtötte ôket és a többi hasonló foglalkozásúakat és így szólt hozzájuk: "Emberek! Tudjátok, hogy ez a mesterség biztosítja jólétünket.
    
26. Látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem majdnem egész Ázsiában nagy tömeget meggyôzött és más fölfogásra birt. Azt mondja ugyanis, hogy nem istenek azok, amiket kézzel csinálunk.
    
27. Ezzel azonban nemcsak az a veszély fenyeget, hogy megvetik mesterségünket, hogy semmibe veszik a nagy istennô, Artemisz templomát, és káros következménnyel lesz fölségére, pedig egész Ázsia, sôt az egész világ tiszteli."
    
28. Mikor ezt hallották, elöntötte ôket a düh és felkiáltottak: "Nagy az efezusiak Artemisze!"
    
29. Az egész városban nagy fölfordulás keletkezett. Közös megegyezéssel a színházba rohantak, magukkal hurcolva a macedóniai Gájuszt és Arisztarhuszt, Pál társait.
    
30. Erre Pál a nép közé akart menni, de tanítványai nem engedték.
    
31. Néhányan az ázsiai fôtisztviselôk közül is, akik barátai voltak, üzenetet küldtek neki azzal a kéréssel, hogy ne menjen a színházba.
    
32. Ott meg össze-vissza kiabáltak, mert a zűrzavar olyan nagy volt a népgyülésben, hogy többnyire még azt sem tudták, mért gyűltek össze.
    
33. Végül kihúzták a tömeg közül Sándort, mivel a zsidók elôtuszkolták. Sándor kezével hallgatást intett és védekezni akart.
    
34. De mikor észrevették, hogy zsidó, lármában törtek ki és mindnyájan vagy két órán keresztül harsogták: "Nagy az efezusiak Artemisze!"
    
35. Végre a jegyzô lecsöndesítette a tömeget. "Efezusi férfiak, szólította meg ôket, van-e ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy Artemisznek és égbô alászállott szobrának imádója?
    
36. Minthogy e felôl senki sem kételkedik, le kell higgadnotok, és nem szabad semmit sem meggondolatlanul tennetek.
    
37. Idehoztátok ezeket az embereket, pedig nem szentségtörôk s nem is káromolták a mi istennônket.
    
38. Ha tehát Demeternek és iparostársainak panaszuk van valaki ellen, a törvénynapok és helytartók rendelkezésükre állnak, ott tegyenek panaszt.
    
39. Ha meg más valami vitás kérdés merül föl, azt a törvényszerű népgyülésen lehet elintézni.
    
40. Még abba a veszélybe kerülhetünk ugyanis, hogy följelentenek minket a mai zavargás miatt és semmi okot sem tudunk fölhozni, amivel számot tudnánk adni errôl a csôdületrôl." Beszéde végeztével pedig föloszlatta a gyűlést.

6. A Szentlélek alászállását itt is a nyelvek adománya és a prófétálás kísérte, mint az első pünkösd napján.

19. Ötvenezer ezüst (dénár) kb. 8500 dollár.

22. Erasztoszról lásd Róm. 16,23; 2Tim. 4,20.

24. Az egész Római Birodalomban híres volt Artemisz efezusi temploma. A pogány világból igen sokan zarándokoltak oda, s emlékül magukkal vitték a templomnak vagy Artemisz szobrának kicsinyített mását. Artemisz a görög mitológiában a föld termékenységének istennője volt.