1. Fejezet Pál apostol levele az efezusiakhoz

    Bevezetés

  1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, az Efezusban élő szenteknek,
  2. Krisztus Jézus híveinek. Kegyelem nektek és békesség, Atyánktól, az Istentől és az Úr Jézus Krisztustól.

    A megváltás isteni műve

  3. Isten kegyelmének magasztalása. Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, leli áldással megáldott minket!
  4. Benne választott ki a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte.
  5. Szeretetből eleve arra rendelt, hogy -akaratának tetszése szerint- Jézus Krisztus által fogadott fiaivá legyünk,
  6. s magasztaljuk felséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában felkarol minket.
  7. Benne van vére által szerzett megváltásunk, bűneink bocsánata, kegyelme bőségének arányában,
  8. amelyet minden bölcsességgel és okossággal, gazdagon árasztott ránk.
  9. Tudtunkra adta ugyanis jóságos tetszése szerint akaratának titkát, amellyel elhatározta,
  10. hogy az idők teljességével Krisztusban, mint főben foglaljon össze mindent, ami mennyben és földön van.
  11. Benne vagyunk hivatva az örökségre, amelyre annak végzése szerint lettünk rendelve, aki minden akaratának szabad elhatározása szerint cselekszik.
  12. Ezzel magasztaljuk dicsőségét mi, akik már azelőtt is reméltönk Krisztusban.
  13. Benne kaptátok ti is a megigért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazság igéjét, az üdvösségteket hirdető evangéliumot, és hittetek benne.
  14. Ő örökségünk foglalója, amíg Isten dicsőségének magasztalásáara meg nem váltja tuljdonába vett népét.
  15. Hálaadás és könyörgés a hívekért. Miutáan értesültem az Úr Jézusba vetett hitetekről és az összes szentek iránt tanúsított szeretetetekről,
  16. szüntelenül hálát adok értetek és megemlékezem rólatok imádságomban:
  17. Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja, adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek őt.
  18. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag a szentek fenséges öröksége,
  19. és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma felettünk, akik hívőkké lettünk. Nagyszerű erejének hatésát Krisztuson mutatta meg,
  20. amikor holtából feltámaszotta, s a mennyben jobbjára ültette,
  21. minden fejedelemség, hatalom, erő és uralom, s minden néven nevezendő méltóság fölé, nemcsak e világon, hanem az eljövendőben is.
  22. Mindent lába elé vetett és az egész egyház fejévé tette őt:
  23. ez az ő teste és teljessége, aki mindent mindenben betölt.
3-14. Az Apostol magasztalja Isten üdvözítő kegyelmét, melyet Jézus Krisztus által ajándékozott az emberiségnek. Krisztus a kegyelmi világrend középontja: benne történt Isten fiainak örök kiválasztása és előre rendelése (Ef. 1,4-6), ő vitte végbe a megváltás művét (Ef. 1,7-8), ő a világmindenség feje és Ura (Ef. 1,9-10), s a hívők általa jutnak az örök boldogságra (Ef. 1,11). Üdvözítő kegyelmében nemcsak a hívő zsidóknak (Ef. 1,12), hanem a hívő pogányoknak is (Ef. 1,13) részük van.

10. A Vulgátában: "Krisztusban állítson helyre mindent."

13-14. A pecsét az okmány hitelességének és jogi érvényességének a jele. A Szentlélek pecsétje azt jelenti, hogy a keresztény embernek természetfölötti értéke van, valóban Istenhez tartozik és örök üdvössége alapjában biztosítva van. A Szentlélek a keresztség szentségében jelöli meg ezzel a ,,pecséttel" a híveket. Mivel továbbá láthatatlanul jelen van a megigazult lélekben és a megszentelő kegyelem által az isteni élet részesévé teszi az embert, foglalója, vagyis biztosítéka az örök boldogságnak, mely nem más, mint az isteni életben való teljes részesedés (2Kor. 1,22).

15-23. Isten dícséretét hálaadás és könyörgés követi. Az Apostol azért imádkozik, hogy hívei megértsék a keresztény hivatás nagyszerűségét és Isten üdvözítő erejét, amely Krisztus föltámasztásában és megdicsőitésében nyilvánult meg.