12. Fejezet János apostol Jelenéseinek Könyve

    Harmadik látomás: Istenellenes hatalmak

  1. Az asszony és a sárkány. Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona.
  2. Mivel áldott állapotban volt, fájdalmában és szülési gyötrelmeiben kiáltozott.
  3. Akkor egy másik jel tűnt föl az égen: egy nagy tűzvörös sárkány. Hét feje és tíz szarva volt, fejein pedig hét királyi korona.
  4. Farka lesöpörte és földre sodorta az ég csillagainak harmadrészét.
  5. A sárkány odaállt a vajúdó asszony elé, hogy mihelyt szül, fölfalja gyermekét. Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszôvel kormányozza az összes nemzeteket. A gyermeket elragadták és Isten trónjához vitték.
  6. Az asszony pedig a pusztába menekült, ahol egy Istentôl elôkészített helyet talált, hogy ott ezerkétszázhatvan napig táplálják.
  7. Szent Mihály legyôzi a sárkányt. Akkor (nagy) harc támadt a mennyben: Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt.
  8. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni és nem maradt számukra hely a mennyben.
  9. Letaszították a nagy sárkányt, az ôskígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki elcsábítja az egész világot. A földre taszították, és vele együtt lezuhantak angyalai is.
  10. Erre harsány hangot hallottam a mennyben: "Eljött Istenünk üdvössége, ereje és királysága, s Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta ôket Istenünk színe elôtt.
  11. Legyôzték ôt a Bárány vérével és tanúságának igéjével, s nem kímélték életüket mindhalálig.
  12. Örvendezzetek hát mennyek és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal. Tudja, hogy csak kevés ideje van."
  13. Az asszony megmenekülése. Mikor a sárkány látta, hogy letaszították a földre, üldözni kezdte az asszonyt, aki fiúgyermeket szült.
  14. Az asszonynak két nagy sasszárnyat adtak, hogy a pusztába röpüljön, saját helyére, ahol távol a kígyótól egy évig, két évig és félévig táplálják.
  15. A kígyó torkából olyan vízsugarat lövellt az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodortassa az árral.
  16. De a föld megsegítette az asszonyt: föltárta gyomrát és elnyelte a sárkány torkából áradó vizet.
  17. Erre a sárkány haragra lobbant az asszony ellen és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus (Krisztus) tanúsága mellett.
  18. Kiállt a tenger partjára.

1. A következő fejezetekben (12-20) azokat a látomásait írja le a próféta, amelyek az Egyház üldöztetésére és végső győzelmére vonatkoznak. Az egyházüldöző hatalmak megtestesítője és jelképe a pogány római birodalom. - A 12. fejezet jelképesen leírja az egyházüldözések végső okát: a sátán gyűlöletét az Egyház ellen. De bemutatja Isten különleges oltalmát is, amelyben az Egyházat a világtörténelem folyamán részesíti.

1-6. Az asszony a lelki Izrael, vagyis az ószövetségi igazak és az Egyház eszmei egységébe olvasztott jelképe; átvitt értelemben a Boldogságos Szűz Mária. A nap, hold és csillagok az asszony határtalan méltóságát tüntetik föl. A szülés gyötrelmei azt jelentik, hogy Isten választott népe sóvárogva és szenvedések közt várta a Messiás eljövetelét, és az Egyház azóta is szenvedések és küzdelmek árán vezeti üdvösségre híveit. A tűzvörös sárkány a sátán; leírásával a világban megnyilvánuló hatalmát akarja szemléltetni a próféta. az égről lesöpört csillagok a bukott angyalok. Az asszony gyermeke az Úr Jézus, elragadása a mennybe azt jelenti, hogy megdicsőült s így a sátán már semmit sem tehet ellene. A puszta a világ, melyben az Egyház az ezerkétszázhatvan napig (Jel. 11,2-3), vagyis a történelem egész folyamán Isten oltalmában áll.

7-12. A próféta leírja Lucifernek és angyalainak bukását, hogy megokolja a sátán dühét Isten népe ellen. - A mennyei seregek örömujjongásban törnek ki Krisztusnak a gonosz lelkeken aratott győzelme miatt. A Bárány tanúságának igéje az Egyház tanítása, vagyis az evangélium.

13-18. A gonosz lélek állandó harcot vív az Egyház gyermekei ellen, Isten azonban megoltalmazza az Egyházat. Egy év, két év, és félév a 6. versben említett ezerkétszázhatvan nap.