13. Fejezet János apostol Jelenéseinek Könyve

  1. A tengeri vadállat. Akkor láttam, hogy egy vadállat bukkan föl a tengerbôl. Hét feje és tíz szarva volt, szarvain tíz királyi korona, fejein pedig istenkáromló nevek.
  2. Ez a vadállat, melyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába olyan, mint a medvéé, szája pedig, mint az oroszláné. A sárkány neki adta erejét, trónját, s nagy hatalmat is.
  3. (Úgy tűnt föl), mintha egyik feje halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult.
  4. Az egész föld csodálattal nézte a vadállatot, és imádta a sárkányt, mivel hatalmat adott a vadállatnak. Imádták a vadállatot is és így kiáltottak: "Ki mérhetô a vadállathoz? Ki tudja fölvenni a küzdelmet vele?"
  5. Nagyzoló és káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa.
  6. Káromlásra nyitotta száját Isten ellen: káromolta nevét, hajlékát és a menny lakóit.
  7. Azt is megengedték neki, hogy harcot indítson a szentek ellen és legyôzze ôket. Sôt hatalmat kapott minden törzs, nép, nyelv és nemzet fölött.
  8. Imádni fogják ôt a föld lakói mind, akiknek neve nem áll a világ kezdete óta a megölt Bárány életkönyvében.
  9. Akinek füle van, hallja meg!
  10. Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül, aki karddal öl, kardélen hull el. Ez az alapja a szentek állhatatosságának és hűségének.
  11. A szárazföldi vadállat. Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a szárazföldbôl. Két szarva volt, mint a kosnak, de úgy ordított, mint a sárkány.
  12. Az elsô vadállat színe elôtt annak minden hatalmát gyakorolta és rábírta a föld minden lakóját, hogy imádja az elsô vadállatot, amelynek meggyógyult halálos sebe.
  13. Nagy csodajeleket művelt, az emberek szemeláttára tüzet bocsátott le az égbôl.
  14. E csodákkal, melyeket a vadállat színe elôtt művelhetett, megtévesztette a föld lakóit és rábírta ôket arra, hogy szobrot állítsanak a vadállatnak, mely kardéltôl sebesült, de fölépült.
  15. Hatalmat kapott arra is, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra és megölje azokat, akik nem imádják.
  16. Elrendelte, hogy mindenkinek: kicsinek-nagynak, szegénynek-gazdagnak, szabadnak
  17. és szolgának jelöljék meg jobb karját és homlokát, s hogy senkise adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének számát.
  18. Ez a bölcsesség. Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, mert az emberi szám: hatszázhatvanhat.
1-10. A tengeri vadállat a római birodalom, mint az antikrisztus és az összes istenellenes hatalmak jelképe. A vadállat leírása Dániel (Dán. 7,3-8) négy vadállatának jellemző vonásait foglalja össze, mert azok minden kegyetlenségét egyesíti magában. A hét fej Rómának hét halma és hét uralkodója (Jel. 17,9), tíz szarva és tíz koronája nagy hatalmát és hatalmának örököseit jelenti (Jel. 17,12.). Az istenkáromló nevek a római császárokat istenítő uralkodói címek. Minden istenellenes hatalom ereje már eleve halálos sebet kapott, amikor a gonosz lelket a mennyből letaszították, de különösen, amikor az Üdvözítő a megváltás művét befejezte. A halálos seb azonban meggyógyult, mert a gonoszlélek az utolsó ítéletig bizonyos hatalmat gyakorolhat a földön. A negyvenkét hónap az Egyház egész földi élete. A sátán csak testükben győzheti le Isten választottjait, de lelküket és örök üdvösségüket nem veheti el.

11-17. A szárazföld Kisázsia. A szárazföldi vadállat a pogányság szellemi erejének, az eretnekségeknek és az áltudománynak a jelképe. A sátánnak és az első vadállatnak ez az álprófétája külsőleg hasonlít a Bárányhoz, de tanítása a gonoszléleké (Mt. 7,15.). A megjelölés jelképes értelmű és azt jelenti, hogy a sátán és a vadállat teljesen tulajdonába veszi követőit. Ez ördögi utánzása a (Jel. 7,3-8.)-nak.

18. A görög és a héber betűsor betűinek számértéke is van. 666 a görög betűsor szerint a római birodalmat jelenti: Lateinosz vagy Teitán; a héber betűsor szerint pedig Néró császárt: Neron Készár, a keresztényüldözők örök előképét.