18. Fejezet János apostol Jelenéseinek Könyve

  1. Babilon bukása. Ezután láttam, hogy egy másik angyal száll le az égbôl, akinek nagy hatalma volt. Tündöklése beragyogta a földet.
  2. Harsány hangon kiáltotta: "Összedôlt, összedôlt a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett és minden tisztátalan szellem hajléka és minden tisztátalan, undok madár odúja.
  3. Paráznaságának tüzes borából ittak az összes nemzetek. A föld királyai paráználkodtak vele, a föld kereskedôi pedig meggazdagodtak pazar fényűzésébôl."
  4. Akkor egy másik szózatot hallottam az égbôl, mely így szólt: "Vonuljatok ki onnan, én népem, hogy részetek ne legyen vétkeiben és csapásai ne érjenek titeket is.
  5. Bűnei az eget verik, de Isten számontartja gonosztetteit.
  6. Fizessétek vissza neki, ahogy ô fizetett, és tetteit kétszeresen viszonozzátok. Töltsetek serlegébe kétannyit, mint nektek töltött.
  7. Amekkora tündöklése és fényűzése volt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Így büszkélkedik magában: Mint királyné trónolok, nem vagyok özvegy és nem ismerek gyászt.
  8. Ezért egy nap zúdulnak rá a csapások: halál, gyász és éhínség, sôt tűz hamvasztja el, mert hatalmas az Úristen, aki megítéli."
  9. Babilon siratása. "Siratják és gyászolják a föld királyai, akik paráználkodtak és gyönyörökben éltek vele, mikor majd látják füstölgô égését.
  10. Gyötrelmeitôl való félelmükben, távolról így kiáltanak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett ítéleted.
  11. A föld kereskedôi is siratják majd és gyászolják, mert senki sen veszi meg többé áruikat:
  12. Arany és ezüst árut, drágakövet és gyöngyöket,
    Gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint,
    Semmiféle tujafát és elefántcsont díszt,
    Sem értékes fából, rézbôl, vasból és márványból készült edényt,
  13. Fahéjat és balzsamot, illatszert, kenetet és tönjént,
    Bort, olajat, lisztlángot és búzát,
    Barmot és juhot, lovat és kocsit,
    Rabszolgák testét és lelkét.
  14. Gyönyörűséged gyümölcsei elfonnyadtak,
    Eltűnt tôled minden pompa és fény,
    S nyomuk sem lesz többé.
  15. A kereskedôk, akik meggazdagodtak belôle, gyötrelmeitôl való félelmükben távol tôle megállnak, siratják és gyászolják, s így kiáltanak:
  16. Jaj, jaj, te nagy város! Gyolcsba, bíborba és karmazsinba öltöztél! Arannyal, drágakôvel és gyöngyökkel voltál ékes!
  17. Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!
  18. Minden hajóskapitány és révész, minden hajós és tengerész távoltartotta magát, amikor megpillantotta füstölgô égését, és így kiáltott: Melyik város hasonlított ehhez a nagy városhoz!
  19. Port hintettek fejükre és sírva és gyászolva kiáltották: Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodtak meg mindnyájan, akiknek hajójuk járt a tengeren. Elpusztultál egy óra alatt!
  20. Örvendezz miatta te menny, s ti szentek, apostolok és próféták! Isten megtorolta rajta igazságtokat."
  21. Az elpusztult város képe.. Egy erôs angyal erre malomkô nagyságú követ ragadott föl s a tengerbe dobta e szavakkal:
    "Ily robajjal dôljön le Babilon, a nagy város,
    és nyoma se legyen többé!
  22. Hárfapengetés meg ének, fuvolaszó és harsona
    ne zengjen többé benned!
    Ne éljen benned semmilyen mesterség művese!
    Ne hallatsszék malomkattogás!
  23. Mécses fénye ne villanjon föl benned!
    Vôlegény és menyasszony ne hallassa szavát!
    Kereskedôid a föld nagyjai voltak,
    varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet.
  24. Kezéhez tapad a próféták és szentek vére,
    s mindazoké, kiket megöltek a földön."
1. A fejezet drámai erővel állítja elénk Isten és Egyháza főellenségének, a pogány római birodalomnak bukását és büntetését.

1-3. Az angyal prófétai múltban úgy hirdeti Róma bukását, mint már megtörtént dolgot.

4-8. Az Úr Jézus inti a római keresztényeket, hogy ne vállaljanak közösséget Róma bűneivel (Jel. 18,4-5.), és megparancsolja az angyaloknak, hogy hajtsák végre az ítéletet (Jel. 18,6-8.).

9-10. A szövetséges fejedelmek gyászolják Rómát, de nem sietnek segítségére. Egy óra alatt: hirtelen.

11-19. A kereskedők és hajósok, akik a Rómával folytatott kereskedéssel nagy vagyont gyűjtöttek maguknak, szintén siratják a város bukását.

21-24. A keresztényüldöző Róma végleges bukását egy angyal jelképesen a tengerbe vetett nagy kővel pecsételi meg (Jer. 51,61-64.).