2. Fejezet (Szent Lukács)

1. Jézus születése. Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget.
   
2. Ez az első népszámlálás Quirinusznak, Szíria helytartójának idejében történt.
   
3. Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát.
   
4. József Dávid házából és nemzetségéből származott. Elment tehát Galilea Názáret nevű városából Dávid városába, a judeai Betlehembe,
   
5. hogy följegyeztesse magát Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt.
   
6. Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja.
   
7. Megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
   
8. Pásztorok a jászolnál. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték a nyájukat.
   
9. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket.
   
10. Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította őket: "Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek:
    
11. Ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr.
    
12. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve."
    
13. Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek:
    
14. "Dicsőség a magasságban Istennek,
    És békesség a földön a jóakaratú embereknek."
    
    
15. Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: "Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk."
    
16. Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet.
    
17. Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről.
    
18. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.
    
19. Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk.
    
20. A pásztorok azután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit úgy láttak és hallottak, ahogy az angyal előre elmondta nekik.
    
21. Jézus bemutatása a templomban. Nyolc nap multán, amikor a gyermeket körülmetélték, a Jézus nevet adták neki. Így nevezte őt az angyal, mielőtt fogantatott.
    
22. Amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak.
    
23. Így parancsolja ugyanis az Úr törvénye: "Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve." Be akarták mutatni az Úr törvényében rendelt áldozatot is:
    
24. "Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát."
    
25. Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vígaszát és a Szentlélek lakott benne.
    
26. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét.
    
27. A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy a törvény rendelése szerint tegyenek vele,
    
28. karjába vette és e szavakkal áldotta az Istent:
    
29. "Bocsásd el most szolgádat, Uram,
    Szavaid szerint békességben,
    
    
30. Hiszen már látták szemeim az üdvösséget,
    
    
31. Melyet minden nép számára rendeltél:
    
    
32. Világosságul a pogányok megvilágítására
    És dicsőségére népednek, Izraelnek."
    
    
33. Atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit mondott.
    
34. Simeon áldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: "Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izraelben: jel, amelynek ellenszegülnek -
    
35. s a te lelkedet is tőr járja át - hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése."
    
36. Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Ászer törzséből. Már igen éltes korú volt. Szüzessége után hét évig élt férjével, majd özvegy lett.
    
37. Már nyolcvannégyéves volt. Nem vált meg a templomtól: éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek.
    
38. Ő is odajött abban az órában, magasztalta Istent és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
    
39. Jézus Názáretben. Elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, aztán visszatértek városukba, a galileai Názáretbe.
    
40. A gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcseség töltötte el és Istennek kedve telt benne.
    
41. A tizenkét éves Jézus a templomban. Szülei évről-évre elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
    
42. Amikor tizenkét esztendős lett, szintén fölmentek (Jeruzsálembe) az ünnepi szokás szerint.
    
43. Az ünnepnapok elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, anélkül hogy szülei észrevették volna.
    
44. Azt gondolták, hogy az utitársaságban van. Már egynapi járásra voltak, mikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között.
    
45. Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe és ott keresték.
    
46. Három nap mulva ráakadtak a templomban. Ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezte őket. Hallgatói mindnyájan elámultak értelmességén és feleletein.
    
47. Mikor megpillantották, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: "Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, atyád és én bánkódva kerestünk."
    
48. "Miért kerestetek? - kérdezte. Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?"
    
49. De ők nem értették, hogy mit akart ezzel mondani.
    
50. Akkor hazatért velük Názáretbe és engedelmeskedett nekik. Anyja szívébe véste ezeket a dolgokat.
    
51. Jézus pedig növekedett bölcseségben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.

2. Quiriniusz két ízben volt Szíria helytartója, és mind a kétszer tartott népszámlálást. Először Kr.e. 8-4, másodszor Kr.u. 6. körül. A szövegben a Quiriniusz-féle első népszámlálásról van szó. A mi időszámításunk, tévedésből, Krisztus születésének hiteles időpontja után négy évvel kezdődik.

3. Saját városába, t. i. törzsének ősi székvárosába.

4. Mt. 2,5-6.

7. Az elsőszülött kifejezés a Szentírás nyelvén elsősorban nem a következő gyermekkel szemben emeli ki az elsőt. Az evangelista egyszerűen megállapítja, hogy Mária Fiát megilletik a mózesi törvényben az elsőszülött számára biztosított jogok. Jézus egyetlen gyermeke volt Máriának. A B. Szűz örök szüzességben élt (Mt. 1,25.).

21. Jézus alávetette magát a körülmetélés szertartásának, mert pontosan meg akarta tartani a mózesi törvényt, amely akkor még érvényben volt (Ter. 17,12; Lev. 12,3.).

22. A mózesi törvény szerint az anyák fiúgyermek szülése után negyven napig tisztátalannak tekintették (Lev. 12,4.), ez idő elteltével áldozat bemutatásával nyerte vissza tisztaságát. Mária szűzi szülése miatt nem lett volna kötelezve a törvény megtartására, de szent fiához hasonlóan alávetette magát a törvénynek.

23. Kiv. 13,2.

24. Lev. 12,8.

30. Az üdvösséget, vagyis annak szerzőjét: az Üdvözítőt.

34-35. A jelen üdvösségi rendben mindenkinek állást kell foglalnia Jézus mellett vagy Jézus ellen. Fia üldözése a Szűzanyának is szenvedést okoz.

39. A Szentcsalád Jeruzsálemből Bethelembe tért vissza. A következő év folyamán ott látogatták meg őket a napkeleti bölcsek (Mt. 2,1-12.) S onnan menekültek Egyiptomba (Mt. 2,13-15.), I. Heródes halála után visszatértek Palesztínába és Názáretben telepedtek le (Mt. 2,19-23.).

42. A betöltött 12. év után minden zsidónak kötelessége volt, hogy évenként háromszor: húsvétkor, pünkösdkor és a sátorosünnepen Jeruzsálembe zarándokoljon.

48. A B. Szűz a törvényes fölfogás szerint joggal nevezhette szent Józsefet Jézus atyjának, ha valóságban nevelő atyja volt is (lásd Mt. 1,16 jegyzet)

49. Jézus válaszában hangsúlyozza isteni származását és kijelenti, hogy szülei akaratánek mennyei Atyja akaratával szemben háttérbe kell szorulnia.

50. Nem értették a kijelentés teljes értelmét vagyis minazokat a következményeket, amellyekkel Jézus isteni természete és küldetése járt.

52. Isteni természete szerint nem növekedett Jézus, de fejlődött a teste és tapasztalati ismeretekkel gazdagodott emberi lelke is.