20. Fejezet (Szent Máté)

  1. Hasonlít a mennyek országa a gazdaemberhez, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe.
  2. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőbe.
  3. Mikor három óra tájban kiment, látta, hogy mások is tétlenül ácsorognak a piacon.
  4. Így szólt hozzájuk: menjetek ti is szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek.
  5. Azok elmentek. Hat és kilenc óra körül újra kiment és ugyanúgy tett.
  6. Mikor pedig tizenegy óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül?
  7. Senki sem fogadott föl minket, felelték. Menjetek ti is szőlőmbe mondta nekik.
  8. Estére kelve így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: hívd össze a munkásokat és add ki bérüket az utolsókon kezdve az elsőkig.
  9. Jöttek tehát azok, akik tizenegy óra tájban álltak munkába és fejenkint egy dénárt kaptak.
  10. Mikor pedig az elsők jöttek, azt hitték, hogy többet fognak kapni, de ők is egy-egy dénárt kaptak.
  11. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a szőlősgazda ellen:
  12. ezek az utolsók egy óra hosszat dolgoztak csak, mondták, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük.
  13. Barátom, felelte egyiküknek, nem vagyok veled igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem?
  14. Fogd, ami a tiéd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked.
  15. Vagy nem tehetem az enyémmel azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?
  16. Így lesznek az utolsókból elsők s az elsőkből utolsók." (Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.)
  17. Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését. Jézus elindult Jeruzsálem felé. Útközben félrevonta tizenkét (tanítványát)
  18. s figyelmeztette őket: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és az írástudók kezébe adják az Emberfiát.
  19. Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és megfeszítsék őt, de harmadnapra föltámad."
  20. Zebedeus fiai. Akkor odajött Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt és leborult előtte, hogy kérjen valamit. "Mit akarsz?" - kérdezte.
  21. Ő így felelt: "Intézd úgy, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban."
  22. Jézus ezt válaszolta: "Nem tudjátok, mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom?" "Készek vagyunk", felelték.
  23. Erre így szólt hozzájuk: "Kelyhemből ugyan inni fogtok, de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert azoknak jár, akiknek Atyám készítette."
  24. Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt a két testvérre.
  25. Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük.
  26. Köztetek azonban ne így legyen,
  27. hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, és aki első akar lenni, legyen cselédetek.
  28. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért."
  29. A jerikói vakok. Mikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg követte.
  30. Az útfélen két vak ült. Amikor meghallották, hogy Jézus megy arra, kiáltozni kezdtek: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!"
  31. A nép csitította őket, hogy hallgassanak.
  32. De ők annál jobban kiabáltak: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!"
  33. Jézus megállt, magához hívta őket és megkérdezte: "Mit tegyek veletek?"
  34. "Uram, felelték, hogy megnyíljék a szemünk." Jézus könyönyörületre indulva megérintette szemüket. Azonnal visszanyerték látásukat és követték őt.
1-16. A példabeszéd azt tanítja, hogy az örök üdvösség az Isten ajándéka. Isten azoknak adja, akik keresztény hivatásukban mindvégig álhatatosan kitartanak, tekintet nélkül megtérésük idejére.

3. A tizenkétórás munkanapot négy háromórás szakaszra osztották. Az órák számát reggel hatkor kezdték. Három óra a mi reggel kilenc óránknak fele meg, hat óra délnek, stb...

17-19. Mk. 10,32-34; Lk. 18,31-34.

20-28. Mk. 10,35-45.

20. Zebedeus fiainak, az idősebb Jakab és jános apostolnak anyját Szaloménak hívták.

21. Az asszony azt hitte, hogy Jézus hamarosan megalapítja a zsidó reményeknek megfelelő földi Messiási-országot, azért kéri a két első helyet fiai számára.

22. Valakivel egy kehelyből inni azt jelent: sorsában osztozni.