10. Fejezet (Szent Márk)

Jézus működése Júdeában és Jeruzsálemben

Út Jeruzsálem felé

1. A házasság felbonthatatlansága. Útra kelve a Jordán túlsó partján Júdea vidékére tartott. Ismét nagy tömeg gyűlt köréje. Szokott módján tanította őket.
   
2. Akkor a farizeusok ezzel a kérdéssel léptek hozzá: "Szabad-e a férfinak elbocsátania feleségét?" Próbára akarták ugyanis tenni.
   
3. Ő azonban megkérdezte: "Mózes mit parancsolt nektek?"
   
4. "Mózes megengedte a válólevéllel történő elbocsátást", válaszolták.
   
5. Jézus erre kijelentette: "Mózes keményszívűségtek miatt adta ezt az engedményt.
   
6. Kezdetben, a teremtéskor Isten férfinak és nőnek teremtette őket.
   
7. Az ember ezért elhagyta atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik s a kettő egy test lesz.
   
8. Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem csak egy test.
   
9. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza."
   
10. Otthon tanítványai ismét érdeklődtek e dolog felől.
    
11. Ő megmagyarázta nekik: "Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtöréssel vét ellene.
    
12. Ha pedig a nő hagyja el férjét és máshoz megy, szintén házsasságtörést követ el."
    
13. Jézus és a gyermekek. Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye a kezét. De a tanítványok elutasították őket.
    
14. Amikor Jézus ezt látta, megneheztelt rájuk és így szólt: "Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tartsátok vissza őket, mert ilyeneké az Isten országa.
    
15. Bizony mondom nektek, aki az Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda."
    
16. Azután ölébe vette őket és rájuk téve kezét megáldotta őket.
    
17. A gazdag ifjú. Amikor kilépett az utcára, odafutott hozzá valaki és térdre borulva megkérdezte tőle: "Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?"
    
18. "Miért mondasz engem jónak? - válaszolta Jézus. Senki sem jó, csak egyedül az Isten.
    
19. Ismered a parancsokat: ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, ne csalj, atyádat és anyádat tiszteld."
    
20. Erre ő kijelentette: "Mester, ezt mind megtartottam gyermekkorom óta."
    
21. Jézus rátekintett, megszerette őt és így szólt hozzá: "Valami még hiányzik neked: menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és a keresztet magadra véve kövess engem."
    
22. E szavak hallatára elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
    
23. A gazdagság veszélyei. Jézus erre körülnézett, majd ezekkel a szavakkal fordult tanítványaihoz: "Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!"
    
24. A tanítványok megütköztek szavain. Jézus azonban megismételte: "Fiaim, bizony nehéz a vagyonban bízóknak bejutni Isten országába.
    
25. Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak az Isten országába jutni."
    
26. Azok még jobban megrökönyödtek és azt kérdezték egymástól: "Hát akkor ki üdvözülhet?"
    
27. Jézus rájuk tekintett és így szólt: "Embernek ez lehetetlen, de nem az Istennek, mert Istennek minden lehetséges."
    
28. Az önkéntes szegénység jutalma. Akkor Péter vette át a szót: "Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged."
    
29. Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, testvéreit, nővéreit, anyját, atyját, gyermekeit, vagy földjét értem és az evangéliumért,
    
30. hogy százannyit ne kapna: már most ezen a világon - bár üldözések közt - otthont, testvért, nővért, anyát, gyermeket és földet, a másvilágon pedig az örök életet.
    
31. Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők."
    
32. Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését. Éppen útban voltak Jeruzsálem felé. Jézus előttük ment. Ez aggodalommal töltötte el őket és csak félve követték. Ekkor ismét magához hívta a tizenkettőt és megmondta nekik, hogy mi vár rá:
    
33. "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és az írástudók (és a vének) kezére adják.
    
34. Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, akik kigúnyolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra föltámad."
    
35. Zebedeus fiai. Akkor odalépett hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai. "Mester, kérték, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket."
    
36. "Mit akartok tőlem?" - kérdezte.
    
37. Azok megmondták: "Tedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön dicsőségedben."
    
38. Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, melyből én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel mellyel én megkeresztelkedem?"
    
39. "Készek vagyunk" - felelték. Jézus erre így szólt hozzájuk: "Abból a kehelyből ugyan, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni,
    
40. de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert ez azoknak jár, akiknek készült."
    
41. Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt Jakabra és Jánosra.
    
42. Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük.
    
43. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok,
    
44. és aki első akar lenni, legyen mindenkinek a cselédje.
    
45. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért."
    
46. A jerikói vak. Közben Jerikóba érkeztek. Jerikót tanítványai és nagy tömeg kíséretében hagyta el. Útjuk mentén egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia üldögélt.
    
47. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus jön arra, kiáltozni kezdett: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!"
    
48. Sokan csitították, hogy hallgasson el. Ő azonban annál jobban kiabált: "Dávid fia, könyörülj rajtam!"
    
49. Jézus erre megállt: "Hívjátok ide", mondta. Azok odaszóltak a vaknak: "Bátorság, kelj föl, téged hív."
    
50. Erre ledobta köpenyét, felugrott és odasietett Jézushoz.
    
51. Jézus megkérdezte tőle: "Mit tegyek veled?" "Mester, kérte a vak, azt, hogy lássak."
    
52. Jézus így szólt hozzá: "Menj, hited meggyógyított téged." Azonnal visszanyerte látását és csatlakozott hozzá az útján.

4. MTörv. 24,1.

6-7. Ter. 1,27; Ter. 2,24.

8. Mt. 19,6

11. Mt. 19,9 Lk. 16,18

13-16: Mt. 19,13-15; Lk. 18,15-17.

14. Mt. 19,14

17-22: Mt. 19,16-22; Lk. 18,18-23.

18. Jézus Isten tökéletes és végtelen jóságának tudatára akarta ébreszteni az ifjút, aki csak emberi értelemben mondta őt jónak.

21. Mt. 19,21

23-31: Mt. 19,23-29; Lk. 18,24-30.

25. Mt. 19,24

30. A pusztán földi kapcsolatok helyett új, lelki kapcsolatba lép Krisztus többi tanítványával és jutalma már itt a földön a jóknak feléje sugárzó szeretete, a túlvilágon pedig az örök boldogság.

32-34: Mt. 20,17-19; Lk. 18,31-34.

35-45. Mt. 20,20-28.

37. A dicsőséges messiási országban. Mt. 20,21

38. Valakivel egy kehelyből inni annyi mint sorsában osztozni. --A keresztség vízbemerítése a szenvedésben való elmerülést jelképezi.

40. Mt. 20,23. szerint: ,,akinek Atyám készítette".

46-52: Mt. 20,29-34; Mt. 18,35-43.

46. Mt. 20,29. két vakot említ. Márk és Lukács csak azt említi, aki Jézussal beszélt, és akit az első keresztények ismertek.

47. Mt. 20,30