2. Fejezet Pál apostol levele a rómaiakhoz

  1. A zsidók bűnössége Nincs tehát mentség számodra, bárki légy is, te ember, aki másokat megítélsz. Mikor ugyanis mást megítélsz, önmagadat marasztalod el, hiszen ugyanazt teszed, te ítélkező.
  2. Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan sújt azokra, akik ilyesmit tesznek.
  3. Azt hiszed talán, te ember, aki megítéled azokat, akik ilyesmit tesznek, de magad ugyanazt teszed, hogy kibújhatsz Isten ítélete alól?
  4. Vagy semmibe sem veszed Isten végtelen jóságát, türelmét és elnézését? Nem szívleled meg, hogy Isten kegyessége bűnbánatra indít?
  5. Pedig konoksággal és megrögzött szíveddel csak büntetést halmozol magadra, Isten haragjának és igazságos ítélete megnyilvánulásának napjára.
  6. Ő megfizet kinek-kinek tettei szerint:
  7. örök élettel annak, aki kitartó jócselekedettel dicsőségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik;
  8. haraggal és bosszúval annak, aki szembeszáll vele és nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart.
  9. Kín és gyötrelem minden embernek, aki gonoszat tesz, elsősorban a zsidónak, azután a pogánynak.
  10. Viszont dicsőség, tisztelet és békesség mindannak, aki jót tesz, elsősorban a zsidónak, aztán a pogánynak.
  11. Isten ugyanis nem személyválogató.
  12. A törvény megtartása és megszegése Mindaz, aki a törvény nélkül vétkezett, a törvény nélkül vész el, aki pedig a törvény alatt vétkezett, a törvény erejével kerül ítéletre,
  13. mert Isten szemében nem a törvény meghallgatója igaz, hanem a törvény megtartója igazul meg.
  14. Amikor a pogány a törvény híján a természet szavára teszi meg a törvényben foglaltakat, törvény hiányában önmagának törvénye.
  15. Ezzel igazolja, hogy a törvény követelménye szívébe van írva, amiről lelkiismerete tanúskodik és önítélete is, mely hol vádolja, hol fölmenti -
  16. azon a napon, amikor evangéliumom szerint Isten Jézus Krisztus által ítélkezik az ember rejtett dolgai fölött.
  17. De hogyha te, aki zsidónak mondod magadat, s a törvényre támaszkodol és Istennel hivalkodol;
  18. te aki ismered akaratát és meg tudod különböztetni a jót és a rosszat, mert a törvény kioktatott;
  19. te, aki magadat vakok vezetőjének, sötétben élők világosságának, oktalanok tanítójának,
  20. éretlenek mesterének tartod; te, aki a törvény által hozzájutottál a tudás és igazság szabályához, -
  21. hogy van az, hogy te, aki mást tanítasz, magadat nem tanítod? Te, aki azt hirdeted: Ne lopj, magad lopsz?
  22. Aki azt mondod: Házasságot ne törj, magad házasságot törsz? Te, aki utálod a bálványokat, templomrablást követsz el?
  23. Te, aki a törvénnyel kérkedel, törvényszegéssel gyalázod az Istent?
  24. Meg is van írva: "Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok."
  25. A körülmetélés értéke A körülmetélés hasznodra válik, ha a törvényt megtartod, de ha áthágod a törvényt, körülmetéltből körülmetéletlenné válsz.
  26. Ha viszont a körülmetéletlen megtartja a törvény követelményeit, körülmetéletlen volta ugye körülmetéltségnek számít?
  27. Bizony a származása szerint körülmetéletlen, aki teljesíti a törvényt, ítélkezik fölötted, aki a törvény betűje és a körülmetélés ellenére is törvényszegő vagy.
  28. Nem az a zsidó ugyanis, aki látszatra az, s nem az a körülmetéltség, ami külsőleg a testen látható,
  29. hanem az a zsidó, aki bensejében az, s szíve nem betű szerint, hanem lélek szerint körülmetélt. Ez az, aki nem embertől, hanem Istentől kapja az elismerést.
1-11. A zsidók ugyanazokat a bűnöket követték el, mint a pogányok, tehát ugyanarra a büntetésre méltók. Isten nem személyválogató: tettei szerint fizet mindenkinek.

12-16. A pogányok törvény nélkül vannak, mert nem kapták meg a mózesi törvényt. De tételes törvény nélkül, természetes eszükkel is fölismerik az erkölcsi törvényt, mely lényegében azonos a tízparancsolattal, s az emberi szívbe van írva. Saját lelkiismeretük ítéli el tehát őket.

17-24. A zsidók Isten kinyilatkoztatásából ismerik az erkölcsi törvényt, és büszkélkednek is vele (Róm. 2,17-20). Mégsem állíthatják magukról, hogy igazak, mert bűnös életük megcáfolja őket (Róm. 2,21-24).

24. Esa. 52,5.

25-29. A körülmetélés önmagában nem menti meg a zsidókat Isten igazságos ítéletétől, s csak akkor ér valamit, ha a törvényt is megtartja a körülmetélkedett.

29. Szíve lélek szerint körülmetélt: azt jelenti, hogy megtisztult a bűnöktől és a bűnös szenvedélyektől.