4. Fejezet Pál apostol levele a rómaiakhoz
- Ábrahám példája.
Kérdezzük csak, mire jutott testi ősatyánk Ábrahám?
- Ha ugyanis Ábrahám tettei által igazult meg, akkor volna mivel dicsekednie. De
Isten előtt nincs neki mivel.
- Mit is mond az Írás? "Ábrahám hitt Istennek és ez megigazulására szolgált."
- Márpedig aki tetteket visz végbe, annak a bér nem kegyelemből, hanem fizetség
címén jár.
- Aki viszont nem tetteket visz véghez, hanem hisz abban, aki a bűnöst igazzá
teszi, annak hite szolgál megigazulására (Isten kegyelmének rendelése szerint).
- Ezért már Dávid is boldognak hirdeti az embert, akit Isten tettek nélkül tesz
megigazulttá:
- "Boldog, akinek bűne megbocsátva
S befödve gonoszsága,
- Boldog férfiú, akinek az Úr
Vétkeit föl nem rója."
- Vajon ez a boldogság csak a körülmetéltet illeti meg, vagy a körülmetéletlent
is? Hiszen azt mondják: Ábrahámnak hite szolgált megigazulására.
- Nos hát hogyan szolgált neki? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában?
Bizony nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotban.
- Azért kapta a körülmetélés jelét, mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli
megigazulás pecsétjét, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek s így
részesüljenek ők is a megigazulásban,
- és hogy atyja legyen a körülmetélteknek. Nemcsak azoknak tehát, akiket
körülmetéltek, hanem azoknak is, akik a még körül nem metélt atyánk, Ábrahám
hitének nyomán járnak.
- Isten ígérete és a hit.
Az az ígéret ugyanis, hogy Ábrahám és utódai öröklik a világot, nem a
törvénnyel, hanem a hitbeli megigazulással kapcsolatban hangzott el.
- Ha ugyanis a törvény alatt élők az örökösök, akkor a hit hiábavaló, az ígéret
pedig mit sem ér.
- Dehiszen a törvény büntetést eredményez! Ahol azonban nincs törvény, ott
törvényszegés sincs.
- Azért hangzott el a hittel kapcsolatban, hogy a kegyelemből tett ígéret minden
utód számára biztos legyen, nemcsak azok számára, akik a törvény alatt élnek,
hanem azok számára is, akik Ábrahám hitéből valók.
- Az Írás e szava szerint: "Sok nép atyjává rendeltelek" - ő mindnyájunk atyja
Isten előtt, mert abban hitt, aki életre kelti a holtakat s létre hívja a
nemlétezőket.
- Ábrahám hite
Ő a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz az ígéret
szerint: "Éppúgy lesz utódod."
- Nem gyengült meg hitében, s holott már majdnem száz esztendős volt, nem gondolt
életerejét vesztett testére, sem Sárának elapadt méhére.
- Nem kételkedett Isten ígéretében hitetlenül, hanem erős maradt hitében és
megadta az Istennek járó tiszteletet.
- Meg volt győződve, hogy van hatalma ígéretének beváltására.
- Ez szolgált megigazulására.
- De nem csak miatta van megírva: "(Megigazulására) szolgált" - hanem miattunk
is.
- Nekünk is arra szolgál, ha hiszünk abban, aki föltámasztotta
halottaiból Urunkat (Jézus Krisztust),
- aki vétkeinkért halált szenvedett és megigazulásunkért
föltámadt.
1-5. Az ószövetségi Szentírás tanúsága szerint Ábrahám sem külső tettekért, hanem hitéért kapta a megigazulás kegyelmét (Gen.15,6.).
6-8. Dávid is azt tanítja (Zsolt. 31,1-2.), hogy a megigazulás Isten műve és nem emberi törekvés eredménye.
9-12. A megigazulás nem a körülmetélkedésből származik. hiszen Ábrahám már körülmetélkedése előtt megigazult.
13-17. Ábrahám és utódai kapták Isten országának ígéretét (Gen.17,5.). Ha az ígéret teljesülése a törvény megtartásától függne, az ígéret elveszítené jelentőségét, mivel az ember saját erejéből nem képes a törvény megtartására. A megígért áldásban való részesülés tehát nem a törvény megtartásának, hanem az Istenben vetett hitnek az eredménye. Ábrahám utódai és az isteni ígéret örökösei tehát nem a törvényükben bízó zsidók, hanem a hívők, akár zsidók, akár pogányok.
18. Ábrahám minden emberi remény ellenére hisz Isten szavának, vagyis annak ellenére, hogy a természet erőitől egyáltalán nem várhatta az isteni ígéret teljesülését. Megigazulása ebből a hitből fakadt. - Éppúgy lesz utódod: ezek a szavak az isteni ígéret befejező szavai (Gen.15,5.). Az ígéretben arról van szó, hogy amint megszámlálhatatlanok az ég csillagai, úgy Ábrahám utódainak száma is megszámlálhatatlan lesz.
23. Gen.15,6.