11. Fejezet: MÓZES HARMADIK KÖNYVE A LÉVITÁK EGYHÁZI SZOLGÁLATÁRÓL

  1. Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván nékik:
  2. Szóljatok Izráel fiainak, mondván: Ezek azok az állatok, a melyeket megehettek minden barmok közül, a melyek vannak e földön:
  3. Mindazt, a minek hasadt a körme, és egészen ketté hasadt körme van, és kérődző a barmok közt, megehetitek.
  4. De a kérődzők és a hasadt körműek közül ne egyétek meg ezeket: A tevét, mert az kérődző ugyan, de nincs hasadt körme, tisztátalan ez néktek.
    5 Móz. 14,7.
  5. A hörcsököt, mert kérődző ugyan, de nem hasadt a körme, tisztátalan ez néktek.
    Zsolt. 104,18.
  6. A nyulat, mert kérődző ugyan, de nem hasadt a körme; tisztátalan ez néktek.
  7. És a disznót, mert hasadt körmű ugyan és egészen ketté hasadt körme van, de nem kérődzik; tisztátalan ez néktek.
  8. Ezeknek húsából ne egyetek, és holttestöket se illessétek; tisztátalan ez néktek.
  9. Mindazokból, a melyek a vizekben élnek, ezeket ehetitek meg: A minek úszószárnya és pikkelye van a vizekben, tengerekben és folyóvizekben, azokat mind egyétek meg.
  10. A minek pedig nincsen úszószárnya és pikkelye a tengerekben és folyóvizekben, legyen az akármely vízben nyüzsgő, és akármely vízben élő állat; mind útálatos az néktek.
  11. De legyenek is útálatosak néktek; azoknak húsából ne egyetek, és holttestöket is útáljátok.
  12. A minek nincs úszószárnya és pikkelye a vizekben, mind útálatos az néktek.
  13. A szárnyas állatok közül pedig ezeket útáljátok: meg ne egyétek, útálatosak ezek: a sas, a saskeselyű és a halászó sas.
  14. A sólyom és a héja az ő nemével.
  15. Minden holló az ő nemével.
  16. A strucz, a bagoly, a kakuk és a karvaly az ő nemével.
  17. A kuvik, a hattyú és a füles bagoly.
  18. A bölömbika, a pelikán és a gém.
  19. Az eszterág és a szarka az ő nemével, a büdös banka és a denevér.
  20. Minden szárnyas féreg, a mely négy lábon jár, útálatos néktek.
  21. Csak azt ehetitek meg a négylábú szárnyas férgek közül, a melynek lábain felűl szökő-szárai vannak, hogy szökdécselhessen azokkal a földön.
  22. Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát az ő nemével, a szolám-sáskát az ő nemével, a khargol-sáskát az ő nemével és a khagab-sáskát az ő nemével.
  23. Minden egyéb négylábú szárnyas féreg pedig útálatos legyen néktek.
  24. És ezekkel tisztátalanokká teszitek magatokat; mindaz, a ki illeti holttestüket, tisztátalan legyen estvéig.
  25. Mindaz pedig, a ki hordozza azoknak holttestét, mossa meg az ő ruháit, és tisztátalan legyen estvéig.
  26. Minden barom, a melynek hasadt a körme, de nincs egészen ketté hasadva, és nem kérődzik, tisztátalan legyen néktek; valaki illeti azt, tisztátalan legyen.
  27. Minden állat, a mely a négylábúak között a talpán jár, tisztátalan legyen néktek; mindaz, a ki azoknak holttestét illeti, tisztátalan legyen estvéig.
  28. A ki pedig hordozza azoknak holttestét, mossa meg az ő ruháit, és tisztátalan legyen estvéig. Tisztátalanok azok néktek.
  29. A földön csúszó-mászó állatok között pedig ezek legyenek tisztátalanok: a menyét; az egér és a gyík az ő nemével.
  30. A sündisznó, a kaméleon, a tarka gyík, a csiga és a vakondok.
  31. Ezek tisztátalanok néktek minden csúszó-mászó között; valaki illeti ezeket holtuk után, tisztátalan legyen estvéig.
  32. És minden, a mire ezek közül holtuk után esik valamelyik, tisztátalan legyen; akármely faedény, akár ruha, vagy bőr, vagy zsák; akármely eszköz, a mivel dolgozni szoktak, vízbe tétessék, és tisztátalan legyen estvéig, ezután tiszta legyen.
  33. Akármely cserépedény pedig, a melybe beleesik valami azokból, mindazzal együtt, a mi benne van, tisztátalan legyen, és az edényt törjétek el.
  34. Minden megehető eledel, a melyhez az ilyen edényből víz jut, tisztátalan, és minden megiható ital is minden ilyen edényben tisztátalan legyen.
  35. És minden, a mire azoknak holttestéből esik valami, tisztátalan; kemencze és tűzhely lerontassék; tisztátalanok azok és tisztátalanok legyenek néktek.
  36. De a forrás, a kút, az egybegyűlt víz tiszta legyen; de a mi azoknak holttesttéhez ér, tisztátalan.
    1 Móz. 1,10.
  37. Hogyha azoknak holttestéből ráesik is valamely vetőmagra, a mely elvetendő, tiszta legyen az.
  38. De ha vizet töltenek a magra, és úgy esik rá azoknak a holttesttéből, tisztátalan az ilyen néktek.
  39. Hogyha olyan hullik el a barmok közül, a mely eledeletek néktek; a ki annak holttestét illeti, tisztátalan legyen estvéig.
  40. A ki pedig eszik annak holttesttéből, mossa meg az ő ruháit, és tisztátalan legyen estvéig. És mossa meg ruháit az is, a ki hordozta annak holttestét, és tisztátalan legyen estvéig.
  41. Mindaz is, a mi csúszik-mászik a földön, útálatos legyen, meg ne egyétek.
  42. Mindazt, a mi hason csúszik, és mindazt, a mi négy, sőt mindazt, a mi több lábon jár, a földön csúszó-mászó bármely állatot, meg ne egyétek ezeket, mert útálatosak ezek.
  43. Meg ne fertéztessétek magatokat semmiféle csúszó-mászó állattal, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat azokkal, hogy tisztátalanokká legyetek általok.
  44. Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat semmiféle állat által, a mely csúszik-mászik a földön.
  45. Mert én vagyok az Úr, a ki felhoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy Istenetekké legyek néktek; legyetek azért szentek, mert én szent vagyok.
  46. Ez a törvény a baromfélékről, a szárnyas állatokról, minden élő állatról, a mely nyüzsög a vizekben, és minden állatról, a mely csúszik-mászik a földön.
  47. Hogy különbséget tehessetek a tisztátalan és tiszta között, az olyan állat között, a mely megehető, és az olyan állat között, a mely meg nem ehető.