104. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
   Zsolt. 146,1.
2. A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, + és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
   1 Tim. 6,16., Ésa. 40,22.
3. A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
   Ésa. 18,2.
4. A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5. Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
   Zsolt. 24,2.
6. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
   1 Móz. 1,9., 1 Móz. 1,10., 1 Móz. 7,19., 1 Móz. 7,24.
7. Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
   1 Móz. 1,9., 1 Móz. 8,1., 1 Móz. 8,3., Jób. 37,4., Jób. 37,5.
8. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9. Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
   Jób. 38,20., Jób. 38,21., Jer. 50,22.
10. A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11. Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12. Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13. A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
    Jób. 38,26., Jób. 38,27.
14. A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15. És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé + teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
    Péld. 31,6., Péld. 31,7., 2 Sám. 14,2.
16. Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17. A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18. A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
    Péld. 30,24., Péld. 30,26.
19. Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
    1 Móz. 1,14., 1 Móz. 1,16.
20. Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21. Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
    Ésa. 31,4.
22. Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23. Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24. Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
    Ésa. 6,3.
25. Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26. Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
    Jób. 25,13., Jób. 41,12., Jób. 41,33.
27. Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
    Zsolt. 145,15.
28. Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29. Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
    Jób. 34,14., Jób. 34,15.
30. Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31. Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
    Zsolt. 104,24.
32. A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
    2 Móz. 19,18., Zsolt. 18,8.
33. Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34. Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35. Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!