10. Fejezet: MÓZES NEGYEDIK KÖNYVE AZ IZRÁELITÁK MEGSZÁMLÁLÁSÁRÓL VALÓ KÖNYV

  1. Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:
  2. Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstből csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyűjtésére, és a táborok megindítására.
  3. És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé.
  4. Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei.
  5. Ha pedig riadót fújtok meg, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felől táboroznak.
  6. Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felől táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.
  7. Mikor pedig összegyűjtitek a gyülekezetet, egyszerűen kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.
  8. A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.
  9. És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektől.
  10. A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égőáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetőül a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
    Zsolt. 81,4.
  11. Vala pedig a második esztendőben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhő a bizonyság hajlékáról.
  12. És elindulának Izráel fiai az ő menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhő Párán pusztájában.
    4 Móz. 13,1.
  13. Elindulának azért először az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint.
    4 Móz. 2,1., 4 Móz. 2,30.
  14. Elindula pedig először a Júda fiai táborának zászlója az ő serege szerint; és az ő seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.
    4 Móz. 2,3.
  15. Az Izsakhár fiai törzséből való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.
  16. És a Zebulon fiai törzséből való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.
  17. És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.
  18. Azután indula a Rúben táborának zászlója az ő seregeik szerint, és az ő seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.
    4 Móz. 2,10.
  19. A Simeon fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.
  20. És a Gád törzséből való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.
  21. Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és amazok felállíták vala a hajlékot, míg ezek oda jutnak vala.
    4 Móz. 3,29., 4 Móz. 3,31.
  22. Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az ő seregei szerint, és az ő seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.
  23. A Manasse fiai törzséből való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.
    4 Móz. 2,20.
  24. A Benjámin fiai törzséből való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.
  25. Utolszor indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az ő seregei szerint; és az ő seregének feje vala Ahiézer; az Ammisaddai fia.
    4 Móz. 2,25.
  26. Az Áser fiai törzséből való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.
  27. És a Nafthali fiai törzséből való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.
  28. Ilyen vala Izráel fiainak menetele az ő seregeik szerint: ekképen mentek.
  29. Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felől azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek.
    2 Móz. 2,15., 2 Móz. 2,18., 2 Móz. 18,1., 2 Móz. 18,2.
  30. Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.
    Bir. 1,16.
  31. És monda Mózes: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt.
  32. És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled.
  33. Elmenének azért az Úr hegyétől háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala ő előttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.
    2 Móz. 3,1.
  34. És az Úr felhője vala ő rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.
    2 Móz. 13,21., 2 Móz. 13,22.
  35. Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, + és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el előled a te gyűlölőid.
    2 Móz. 25,10., 2 Móz. 25,22., Zsolt. 68,2., Zsolt. 132,8.
  36. Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.