132. Fejezet: ZSOLTÁROK KÖNYVE

1. Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2. A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
3. Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4. Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5. Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
   1 Krón. 28,2., 1 Krón. 28,3., 1 Krón. 29,3.
6. Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7. Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
   Zsolt. 99,5.
8. Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
   4 Móz. 10,35.
9. Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10. Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
    1 Kir. 11,12., 2 Kir. 19,34.
11. Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
    2 Sám. 7,12., 2 Sám. 7,16.
12. Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítám őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13. Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
    1 Krón. 21,26., 1 Krón. 22,1., 1 Krón. 22,2.
14. Ez lesz nyugovóhelyem örökre, itt lakozom, mert ezt szeretem;
    1 Kir. 6,12., 1 Kir. 6,13., 1 Kir. 9,3.
15. Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16. Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
    2 Krón. 6,41.
17. Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
    Zsolt. 132,11., Zsolt. 132,12., 1 Kir. 11,36.
18. Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
    Zsolt. 18,38., Zsolt. 18,43., Zsolt. 21,4., Zsolt. 21,6.