1. Fejezet: MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE A TÖRVÉNY SUMMÁJA

1. Ezek az igék, a melyeket szólott Mózes az egész Izráelnek, a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Veres tenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Haczéróth, és Dizaháb között.
2. Tizenegy napi járóföldön Hórebtől fogva, a Szeir hegyének + menve, Kádes-Barneáig.
   2 Móz. 3,1., 2 Móz. 3,2., 5 Móz. 1,19.
3. Lőn pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján, szóla Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az Úr néki azok felől.
4. Minekutána megverte vala Szihont az Emoreusok királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárótban:
   4 Móz. 21,23., 4 Móz. 21,35.
5. A Jordánon túl, a Moáb földén, kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván:
   4 Móz. 22,1.
6. Az Úr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt;
7. Forduljatok meg, és induljatok, és menjetek az Emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezőségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján, a Kananeusok földére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóig.
8. Ímé előtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és ő utánok az ő magvoknak.
   1 Móz. 15,18., 1 Móz. 15,21., 1 Móz. 26,3., 1 Móz. 28,13.
9. És szólottam vala néktek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam titeket;
   5 Móz. 1,12., 2 Móz. 18,18., 2 Móz. 18,25., 4 Móz. 11,14.
10. Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai.
    1 Móz. 15,5.
11. Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképen igérte néktek!
    2 Sám. 24,3.
12. Miképen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti pereiteket?
    5 Móz. 1,9.
13. Válaszszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat előljáróitokká teszem.
14. És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog, a mit mondál, hogy míveled azt.
15. Vevém azért a ti törzseiteknek főbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém őket előljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint.
    2 Móz. 18,25., 4 Móz. 11,16., 4 Móz. 11,17.
16. És megparancsolám abban az időben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, a ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben.
17. Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt.
    3 Móz. 19,15., 2 Krón. 19,6., 2 Krón. 19,8.
18. És megparancsoltam néktek abban az időben mindent, a mit cselekedjetek.
19. Azután elindulánk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, a melyet láttatok, az Emoreusok hegyének menve, a miképen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk; és eljutánk Kádes-Barneához.
    4 Móz. 13,1.
20. És mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.
21. Ímé elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, a miképen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj!
22. Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, a melyen felmenjünk, és a városok felől, a melyekbe bevonuljunk.
23. És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet.
    4 Móz. 13,2., 4 Móz. 13,3.
24. És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt.
    4 Móz. 13,23., 4 Móz. 13,28.
25. És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.
26. De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.
    4 Móz. 14,2., 4 Móz. 14,4.
27. És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földéből, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket.
28. Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott!
    1 Móz. 11,4., 5 Móz. 9,1.
29. Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól;
30. Az Úr, a ti Istenetek, a ki előttetek megy, ő hadakozik ti érettetek mind a szerint, a mint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek előtt;
    4 Móz. 14,6., 4 Móz. 14,9., 2 Móz. 14,14., 2 Móz. 14,15., Józs. 10,14.
31. És a pusztában, a hol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, a miképen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, a melyen jártatok, míg jutátok e helyre.
32. Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek.
33. A ki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, a hol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az útat, a melyen járjatok, és felhőben nappal.
    2 Móz. 13,21., 2 Móz. 40,36., 2 Móz. 40,37.
34. Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, mondván:
    4 Móz. 14,21., 4 Móz. 14,24.
35. E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, a mely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom;
36. Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; ő meglátja azt, és ő néki adom azt a földet, a melyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat.
    4 Móz. 14,21., 4 Móz. 14,24.
37. Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be!
    4 Móz. 20,8., 4 Móz. 20,11., 4 Móz. 20,12.
38. Józsué, a Nún fia, a ki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő + osztja el az örökséget Izráelnek.
    4 Móz. 13,9., 4 Móz. 14,30., Józs. 14,1.
39. És a ti kicsinyeitek, a kikről szólátok hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt.
    4 Móz. 14,31.
40. Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé.
41. És azt felelétek, és azt mondátok nékem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind a szerint, a mint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az ő harczi eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre.
    4 Móz. 14,40.
42. Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harczoljatok, mert nem vagyok közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől.
    4 Móz. 14,42., 4 Móz. 14,43.
43. És megmondanám néktek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre.
44. De kijöve az Emoreus, a ki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig.
45. És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok.
46. És sok időn át lakozátok Kádesben, a meddig ott lakozátok.