1. Fejezet: MIKEÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

1. Az Úr igéje, a mely lőn a moreseti Mikeáshoz, Jótám, Akház és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében, a melyet látott Samária és Jeruzsálem felől.
   Jer. 26,18., Jer. 26,19.
2. Halljátok meg minden népek, figyelmezz föld és annak teljessége. És az Úr Isten legyen bizonyság ellenetek; az Úr az ő szent templomából!
   Hós. 5,5., Hós. 7,10.
3. Mert ímé, kijő az Úr az ő helyéről, és leszáll és lépdel a földnek magaslatain.
   Ésa. 26,21.
4. És szétmállanak alatta a hegyek, a völgyek pedig szétszakadoznak, mint a visz a tűz előtt, mint a meredekről leszakadó vizek.
   Zsolt. 97,5.
5. A Jákób vétkéért lészen mindez, és az Izráel házának bűnei miatt! Micsoda a Jákób vétke? Avagy nem Samária-é? És mik a Júda magaslatai? Avagy nem Jeruzsálem-é?
6. De olyanná teszem Samáriát, mint a mezőben való kőrakás, szőlő-plánták helyévé; és lezúdítom a völgybe az ő köveit, és még fundamentomait is kimutatom.
   Hós. 9,6., Hós. 12,11.
7. Faragott képei mind összetöretnek és minden ajándékát tűz égeti meg. Minden bálványait semmivé teszem; mert paráznaság béréből gyűjtögette azokat, azért ismét paráznaság bérévé legyenek.
   Hós. 2,4., Hós. 8,6., Hós. 10,2.
8. E miatt kesergek és jajgatok; ruhátalan és mezítelen járok. Üvöltök, mint a sakálok, és sikongok, mint a struczmadarak.
9. Mert halálosak az ő sebei. Bizony Júdáig ér; népem kapujáig hatol, Jeruzsálemig.
   2 Kir. 18,13.
10. Gáthban hírül ne adjátok; sírván ne sírjatok; Beth-le-Afrában porba heveredtem.
    2 Sám. 1,20.
11. Költözzetek el, Safirnak lakója gyalázatos meztelenül! Nem vonult ki Saanán lakosa; Beth-Eselnek siralma nem enged tartózkodni.
12. Mert beteg lett Marótnak lakosa az ő javai miatt; mert veszedelem szállt le az Úrtól Jeruzsálemnek kapujára.
13. Gyors paripához kösd a szekeret, Lákisnak lakója! ki a bűnnek kezdője valál a Sion leányánál. Bizony te benned találtatnak Izráel vétkei!
    2 Sám. 18,14., 2 Sám. 19,8.
14. Azért adj válólevelet Moreset-Gátnak! Akzib házai megcsalják Izráel királyait.
15. Még hozok én te néked örököst, Marésa lakosa; Adullámig hat el Izráel dicsősége!
16. Nyírd le, kopaszítsd meg magadat a te gyönyörűséges fiaidért! Szélesítsd meg kopaszságodat, mint a keselyű; mert rabságra vitettek el tőled!